JELENTÉSEK KÖNYVE XXX.

Álmaim körbejárnak hitet,
csodát, lehangolt húrú
zongorát álmodok,
és forgószékre kényszerít eléjük
valami múlt. Nagybátyám jazzt kalimpál,
anyám énekel, én lesem az órát,
mikor végezhetek már Czerny-vel,
mert labda vár a grundon.

Álmomban látlak nagy-néha Téged,
fátylat lebbentesz tűz előtt.
A háttér sötét. Tudjuk. Éj van
és tested sejtelmes, mint a Hold
hízás-fogyása, eltűnte, visszatérte.
Hol sarló-kosárba ülsz, hol nyelvet öltesz,
röpke perceket karomban töltesz,
s rebbensz mint a láng a tűzben,
vissza ezüstnek fenn, sötétben.

Bizony, mondom nektek,
én minden ébredéskor
hangtalanul,
elsiratom az álmaim.

........

Kár, hogy az értelem

kevés volt bennem.

Ágon levél leng

még fogja kocsánya,

ragaszkodna. Magányba,

röptébe, szárnyalásba.

Társtalan. Miért

vinné a vágya?

Itt még tartozik….

Anyjához, a fához.

Bedolgozóként földhözkötötthöz,

életadó tavaszi rügyhöz,

miből kinőtt.

Társas magányban telt tavasz,

és jó volt egyívásúakkal

ringatózni szélben….

Nyári nap ismerősként köszönt,

ígért szerelmet. Időnként

hideg vízözönt zúdított

nyakába némi felhő?….

Levél. Ivartalan,

nem termő,

csak munkás, esendő?.

Láthatatlan egy a lomb között…

Hiába vágyak, hiába társak,

egyazon ágon együtt pusmogón.

Elmúlt egy élet.

Szélben ringatón mesélt meséket

süket füleknek.

A fagy kése vár metszeni

az ág fokán a maradékot.

Este lesz, szokásos.

Hideg.

Élek e még?

Felkelek-e holnap is

nélküled dicsérni

Isten szép világát?

 

Balog Gábor

-csataloo-

2023.02.15

 

JELENTÉSEK KÖNYVE XXIX.

(A vallomás)

Jelentem, neked, visszatért,

megtalált,

kiteljesedtem!

Bensőmben gazdagabb lettem,

második veled-tavaszban

majd ötven elveszett évem

lett új olvasat.

Új értelmet kapott

fürdés a kádban,

csillagnézések az éjszakában,

eldobbant szívdobbanásokat,

bagolyszárny suhanást hallgató fülek

teraszon, mezítelen a nyárban,

és téli éjszakában

a lerúgott tűztakaró.

Veled nehezebb, mint

bármikor korábban,

és fogyóban lévő Holdban

a vonzás is több.

Az el nem múlást adod

szóban, történetekben,

egybecsengő, be nem tartható,

betartottnak tudott,

nem remélt ígéretekben,

arborétumokban, ligetekben,

nálam, szobámban,

ágyban, asztalomnál,

tajtékos érzelem-halomban,

karomban te,

a Te,

kettős életedben, magad választottjaként

engem kiszemelten,

sokáig kóbor-elveszetten most,

hazatérten!

Keserveimben is.

Balog Gábor

-csataloo-

2023.02.19. 16:43

 

JELENTÉSEK KÖNYVE XXVIII

(Este Ilussal)

Beleültünk az esténkbe,

mi ketten

és én

tettem fel húst, hogy frisset adjak enni.

Neki.

Mondtam, figyeljünk, le ne égjen

aztán(?) zenéltem,

ő meg beszélgetett munkából érkezettel,

fiammal, a kisebbikkel.

Idő szállt,

épp belefért,

mikor teraszról szobába

a zenegéppel beköltöztem,

anyu már rég aludt,

és a gázt a kész étek alatt

még kozma, kozmák nélkül

zártam el.

Szeretem ezt a fáradt

aluszékonyt.

Balog Gábor

-csataloo-

2023.04.11.

 

JELENTÉSEK KÖNYVE XXVII.

Jelentem, Odüsszeiám

második része is kész,

összefésült.

Már ötszáztizenkilenc oldalon,

hirdetem fióknak, hogy

szeretlek, piedesztálra emellek,

ha kell, ha nem!

És ebben, persze benne, hogy

még létezem, rontom

szép világom jó levegőjét.

Emlékezem minden időkre,

teszem fogyóban lévő dolgaim.

Tán kegyes lesz a fentlakó,

a döntnök,

ha tud rólam, egyáltalán, s ad

időt, hogy befejezzem,

őt dicsőítően is a történetem!

Hajnali,

már megírt leveleimmel, szerelmem,

hálával, ezer fohásszal,

s a kővel, amit Szüszifosz

görgetett.

Jelentem, jön Karácsony,

két nap, s Luca-búzát is vetek.

Időm, ha lesz,

majd lesem ébredését! Ablakom párkánya

félreteszi, őrzi majd,

de csak Neked!

Balog Gábor

-csataloo-

2022.12.11. 20:41

 

JELENTÉSEK KÖNYVE XXVI.

Jelentem,

néhány napja már, hogy

erre jár idősebb fiam.

Az első, belőlem,

s anyjából egyetlen kipréselt

egó.

Távolról jött.

Köztünk öt éves törés után,

a tény, hogy itt jár,

neki nem öröm. Ma nem!

Semmiképp.

Üzent.

Megadta láthatás lehetőségét,

mint kegyet, magasból.

Istennek, tévedhetetlennek

hiszi magát, s világa idomul

képzetéhez.

Nem ép.

Jelentem, nem számolt velem!

Minden trükkjét

már régen ismerem! A pohár betelt.

Látni nem fogom.

Lélekben, felülök a technikára,

s elutazom. VIP jegyem van.

Elviszem.

Át a nagy kék vízen.

A szürkeállományában sem maradok más,

mint korcs félreút.

Nehezen elővarázsolható.

Eredete.

Itt,

ne tudja hol,

feszülő izmok burkában,

négy hónapja él, lüktet élet.

Nem pótlék, nem helyettes.

A mindent túlélés

ígérete. Esély, búcsúzás előtt.

Balog Gábor

-csataloo-

2022.12.10. 11:40

 

JELENTÉSEK KÖNYVE XXV.

Jelentem,

elszállt életről gondolkodom.

Magzatokról.

Ígéretekről.

Magukra hagyott

lelkekről, kik ma szellőként

vándorolnak, télidőn,

teraszomon.

Felelősségről. Reményről.

Döntésről, döntésképtelenségről.

Tétlenségről.

Tudatlanságról. Kényszerről.

Társas társhiányról.

Fullasztó, lápos,

lehúzó világról!

S köztük csendes vizekről,

duzzadó, szép hasadban.

Jelentem itt is:

Elfecséreltem!

Szeress!

Kóma-közelt már rég

messze kerülő lélek-kábulatban,

hiszem,

veled

újra elkezdeném,

valahol, egykori óvodámtól,

kislapátosan, homokozóban,

hinta, vagy ringlispílen forogva,

az életem!

Balog Gábor

-csataloo-

2022.12.10. 11:08

 

JELENÉSEK KÖNYVE XXIV.

Jelentem

a fenn, a még a fényben járóknak

itt lenn,

és jelentem a fentieknek,

a két Miklósnak, Beának Egonnak

és Péternek is,

akikről nem tudom,

látnak-e fentről és van- e idejük figyelni

a mi,

lenn maradottak változásait,

hogy

hajunk már rég az őszbe fordult,

sőt telet idéz,

tudásunk változatlanul kopik,

értékeink csak szűk körben,

leszármazottjainkban élnek,

s alakulnak változó világgal

ki tudja merre-mivé.

A világ is változott.

Jelentem, megmaradtak,

vagy elmentek szerelmeink,

találtunk újakat, ha kellett,

ha volt szerencsénk és kegyes volt

hozzánk a sors,

s a torz szőttesben, életünkben,

az ősz virágainak szépsége vezet,

egy nehezen viselhető,

de élhető harmóniába:

Az elmúlás felé.

Balog Gábor

-csataloo-

2022.10.07. 4:38