AJRÓPA
Elég pár apró dózis,
s meghasonul. Veszít tudatot.
Elfelejt konvenciókat, jókat,
s szabadon tör ki belőle a
ki vagy, te társadalom?
Miért élek benned?
ELIT-ed tervezi lépteim,
s tenni ellene nem tudok!
Akarom, majd,
valaha, egyszer,
hogy szerelemmel, szerelmeddel élj,
valami világtól távoli, városi tömegben,
ahol odafigyelnek szomszéd álmára az éjszakában?
Ahol mi csöngetünk,
mint a villamos a hajnal hajnalán,
mikor kisfeles nélkül indul busz, troli,
már a kezdetekben vesztesekkel robotba?
Restik, pálinkaosztó bódék bezártak.
Jancsi Julcsáját,
Inkontinenciácskát hajt a magyar pusztán,
s ugaron marad a föld
a Rák- és Baktérítő között.
Angela Mutti is nyugdíjba megy,
csak a migránsok jönnek,
fitten és feszt,
és de szép is voltál, te,
Te.
Te egykor Ajrópa,
széthulló kontinens.
Balog Gábor
-csataloo-
2022.002-01
