MÁJUS-BÚCSÚZTATÓ
Szememben szökkennek szárba,
bomlanak pompába
májust búcsúztató parasztszépségeim,
a kerti virágok.
Szellőben minden rezzenésük tánc,
sarjhajtásaik ígéretek.
Imák egy a múltat nem feledő,
előrenéző, szebb, békés világba,
seperc elmúló nyárba, júniusba.
Ilyenkor jobban fájnak a hiányok,
a máshol ébredők, a fentre távozottak,
és jobban a tegnap nem ölelt.
A kerítés túlsó oldaláról
bemosolyog, megy örök útján tovább
a kaszás.
Szemben, asztalomnál
soraim fésüli a gyógyuló barát,
és Ilus már rég bokroknak ad
városi formát, gyomlál rózsaágyást.
Felejteném a tiltásokat,
de több az akarat, nem megy!
A hetvenkettes troli
megállójában kisfelesre váró
munkássorokra gondolok
nosztalgiával.
Szemmel simítok végig
utolsó virágaitól éppen
búcsúzó vadrózsabokromon.
Előkertemben felmenőim kedvence,
Andalúzia csillaga ígér
sok sárga, nap-szirommal szép nyarat.
Balog Gábor
-csataloo-
2025.05.31.
