KÉRÉS, MEGINT

Terítsd rám palástod Uram,

elvesznem ne hagyj!

Magad uralod világom,

adsz virágot kezembe, tüskét,

a palástból is elég lesz,

kicsiny darabja kell csak,

hogy befedjen.

Uram, engedd, hogy hangom még

énekeljen,

akár kő-nehéz zsoltárokat!

Engedd, hogy megéljem csupán picurkát,

a bennem szárba szökkent vágyakat,

s küld,

ma küld még messzi, más helyekre,

a tarkómon lihegő kaszást.

Uram, nem voltam jó fiad!

A senkinek sem voltam jó fia!

Kérlek, ne hagyd,

hogy rám települjön

múltbanézés, mély letargia,

hisz oly szép világod,

és benne az emberek!

Oly messzire, hozzád közelebb is jutnék,

ha maradhatok, 

velük mehetek fel a gáthoz, 

födetlen templomodhoz a folyónál,

vagy a temetőbe, anyámhoz,

beszélni vele.

A vén motor most erősen beindult.

Félrever, tudod.

Maradt még itt, nem messze tőlem,

akinek tartozok!

Kérled add, mutasd palástod,

még most,

mielőtt szolgáid mérlegedre tesznek,

adósa itt ne maradhassak

élő, érző,

csupaszív kedveseknek!

Balog Gábor

-csataloo-

2021.12.26.16:32