KALÁCS

 

Idétlenségeket csináltál miattam.

Elszakadtál, pedig kötelet nem hagytam

sem nagylábujjon, sem nyakban!

Csak a szerelmet mutattam.

Csomagolatlan.

Ebédlőasztalon.

.

Nehéz kenyér, megfekszi gyomrod,

Vaníliába fahéjjal oltott szenvedély.

Szórja illatát a szélre, kábít,

az éjszakádban is világít.

Szavakban méri

órád percegését.

 

Éhes vagy, mégis megijedtél,

ámokfutásba kezdtél,

berögzült képeket mostál új-fehérre,

teregettél álomkötélre

elfojtott

vágyruhát.

 

Az a kalács az asztalon

még meleg.  Oltja éhed.

Fogadd el. Neked sütötte nyárban,

kétezer kilenc augusztusában,

öreg, szerelmes,

péklegény. 

 

-csataloo-

BGJ.2009.08.14.