JELENÉSEK KÖNYVE XXIV.
Jelentem
a fenn, a még a fényben járóknak
itt lenn,
és jelentem a fentieknek,
a két Miklósnak, Beának Egonnak
és Péternek is,
akikről nem tudom,
látnak-e fentről és van- e idejük figyelni
a mi,
lenn maradottak változásait,
hogy
hajunk már rég az őszbe fordult,
sőt telet idéz,
tudásunk változatlanul kopik,
értékeink csak szűk körben,
leszármazottjainkban élnek,
s alakulnak változó világgal
ki tudja merre-mivé.
A világ is változott.
Jelentem, megmaradtak,
vagy elmentek szerelmeink,
találtunk újakat, ha kellett,
ha volt szerencsénk és kegyes volt
hozzánk a sors,
s a torz szőttesben, életünkben,
az ősz virágainak szépsége vezet,
egy nehezen viselhető,
de élhető harmóniába:
Az elmúlás felé.
Balog Gábor
-csataloo-
2022.10.07. 4:38
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése