REKLÁM

Mentem tegnap az utcán...

Nem plágium, sem a mondat,

se a tény,

bár igaz, a Rózsaszín Pitbull

erről színesen énekel.

Szóval, mentem.

Előttem ment egy bomba nő.

Szédelgett, láttam!

Tűsarka kopogása is

valami üstdob-klimpírozás volt,

aszfalt felfúró, tengerészjárás,

bolyongó-imbolygó.

Tündérlány járása

rossz sarkokon.

Egy oszlophoz ért,

belé kapaszkodott,

majd látható gonddal

kis dobozt vett elő,

s abból valami tablettát

lenyelt.

Percet sem állt, s utána

szálfa egyenest,

minden Flatley-t az utakról

ritmusban lekopogva

ment volna tovább.

Megállítottam,

bemutatkoztam, s rákérdeztem:

Baja volt Kisasszony?

Á, semmi, válaszolta,

s ha volt is, egy tabletta

Elinix helyreállította!

Kérem, szebb jövőm remélve,

hadd mutatkozzam be én is,

ahogy a nagyok!

Bél Flóra vagyok!

-loo-

2024.05.12.

 

FOTÓ

Az a nagy, magastörzsű,

a képen

a kefevirágcsalád tagja.

Volt anno Kefeúr,

ikertesója Kefebácsi.

az egyik, ami nálam van,

aki tán egy röpke nyomással

emberfüleknek nem hallható jajkiáltással

előbb jött evilágra,

megvan ma is,

átélt könnyű telet,

s most kínlódik.

Öreg.

A másik?

Kefeúr kipusztult.

Nem nálam.

Pedig

nálamnál jobban óvták,

gondozták hozzáértéssel,

tudással,

csak valami láthatatlan,

felfoghatatlan,

huszonnyolc kilométereket is átívelő

szerelem,

az én testmelegem

nem adott csöppnyi többlethőt éjjelente

az átteleléshez.

A képen,

itt van előttem

idei jövevény

– kelj fel Jancsi is lehetne –

Kefeöcsi.

Jó helyre kerül!

Ma kiugrottam pénzemet költeni 

további Kefe-családtagra.

Hazahoztam.

Törpe, mint én. de erős gyökerekkel.

Kefesógor lesz a neve.

De csak titokban!

A többi, a képen?

A nőt kivéve kommersz!

Kakukktojás is, ahogy kell,

ott van,

egy Bo-Bo típusú magyar

dizelmozdony dugattyújából készült

hamutartóban.

Mementó,

múltidőkből,

amikor én már

nem kissrác voltam.

Volt olyan???

Balog Gábor

-csataloo-

2024.05.12.

 

HAGYATÉK

Azelőtt nem prózai szinten

zajlottak visszatérő szédüléseim.

Éberen, de álmomban is,

két kezem kitártam,

ráfeküdtem a szélre,

az estre,

a sötétre.

Az esteli fényekben nagy jól kikötöttem

valami kiskocsmában.

A Böske sörözőben, a Körúton,

hasonlón jónevű tatárbifsztekes

Ádám-bárban, az Andrássy-n,

a Népköztársaság úton,

Magyar Ifjúság útján,

mikor melyiken.

Kuplerejgyanús

majdnem kávéházban, hol itt, hol ott,

hogy magamnak késztetést kerítsek

a körítéshez,

még ki nem rántott bordát,

amiben köztudottan

kevés a sütnivaló,

kerítője legyek az aktuális szépnek.

Mindegy milyen volt éppen,

vittem, vagy adott jelenlevő,

fontos, hogy közelről

szeresse szeretethiányos közeledésem,

vevő legyen szédülésemre,

cserkészsrác-cselekmény,

úttörő,

takarón, parkban,

erdőszélen ölelésemre,

születő, sánta, vagy csillagot itt lenn,

homlokra napot varázsló verseimre.

Vevő!

Minden pózában prózában,

Az idő nagy úr!

Ma összes szédülésem

oly egyszerű!

Túl lassan, túl gyorsan fordítom fejem,

a tisztalátásom veszítem.

A támaszt keresem,

aztán kapaszkodom,

hogy el ne essek,

Se nedű, még almabor sem,

az ébredésig.

Éber-ébren vagyok,

Árokpartok, bokros,

jó búvóhelyes parkok

nem várnak vissza.

Mindig itthon vagyok.

Kocsmapult helyett megfelel

megélhetési konyha.

Valahogy mégis több lett

a szédülés száguldásában minden!

Futás helyett ma jó

a helyben-toporka,

szőlő helyett az élni akarás mustja,

minden vad futásom

lelassulva és összemosva,

préselve papírdobozba

tudatosítja,

mekkora értéke van

annak az egynek,

aki nem az enyém,

aki csak az enyém,

akit mindig láthatok,

aki nem velem él,

alszik, mellettem,

ha tőlünk független-köröttünk,

magánvalóságainkban

ölelve-ölve háborúzunk.

ZÁRADÉK (vagy afféle)

Virágot vettem neked

te lány,

koromhoz koroddal szemtelen-pimasz,

születésnapodra!

Ma!

Holnapra vettem.

Közben elfelejtettem,

szép, hosszú utat terveztem

minden érted-szédüléseim között

egy messzi,

bokros, búvóhelyes parkba,

ahol a magasfenyők

még embernek láthatón is beszélgetnek.

Ahol ezernyi illat, szín

és szélrebbenés között

észre is vehetted volna!

Örök vágyad, hogy

kötődj,

teremts,

legyél aki vagy,

csak az:

legyen, ki ráncmentes,

vagy eres kezével fogja kezed!

Nem irányít, nem is vezet.

Társad és mindened

sorsfordítók, buktatók,

dátumok, visszaemlékezések,

és az elmúlás előtt is érzés:

a Szerelem.

Balog Gábor

-csataloo-

2024.05.12. 11.37

 MONDTAM ASSZONY!

Mondtam, Asszony,

másé, eggyé, önmagáé,

mit számít kié!

Nyergeld le táltos-lovad,

dobj pokrócot izzadt hátára.

Szép formás mén-tomporát

simogasd meg!

A tüzek, amiket

patkója szikrája gyújtott,

majd varázsszkörként

körbeölelnek.

Lesz időd gondolkodni

szabadulásról, ami fölösleges.

Kis segítséggel,

mindig ismerted a lényeget.

Kitől is szabadulnál?

Balog Gábor

-csataloo-

2024.05.06. 13:31

 

ANYÁKNAPI VÁNDOR

Vándorlok.

Gondolatokat olvasok.

Sajátokat.

Nincs egy se messze tőlem.

Anyáknak Napja.

Emlékszem, őt megölelve

mi minden volt,

tolult kért-kéretlen

röpke percbe.

Rég alszik.

Ideje lenne megölelnem,

de itt tart még földi hiúság,

szerelem, gyermekféltés,

ragrímtelenség, elvakultság,

meg a ma.

A befelé-fordultság,

ahogy tudom, hogy májusi napon

gyermekek adnak anyjuknak virágot.

Temetőjáró nem vagyok.

Tiszta, őszinte szívvel

gondolom,

tán kisöcsémnek jut eszébe

sírjára tenni ma pár szál virágot,

nevemben is.

Fénykép nem kell róla!

Párommal látogattam szegényt,

tavaly.

A nő gyomlált feltörő füvet,

és én önmagamnak készítettem

soros leltáromat.

Elmeséltem a lentinek.

Vissza nem szólt.

Nőm, ma saját édesanyját ünnepelheti,

Nekem

teher,

hogy legalább,

de mégis,

valahogy,

akár sarokban állva,

idegen családba',

a köszöntésének részese,

míg élek, nem leszek!

Balog Gábor

-csataloo-

2024.05.05. 14:14

 

IGAZAT MONDANI – GONOSZSÁG

Gonoszság!

Lehetek kissé gonosz,

vagy több is annál?

Ragozhatok leírhatatlan hiányt,

vagy jobb, ha kummogok?

Megyek aludni,

Elfelejtem miért is élek,

kinek szült anyám,

s azt is,

a konkurens legények

szebbek, életrevalóbbak,

többet érnek.

Nálam, várhatón

jócskán tovább élnek,

gyereket csinálnak,

nem csupán mesélnek,

ha kis hibával is

(Nem az enyémek!).

Oly hamis a látás,

görbe csőben.

múlt, vagy jelenidőben,

pályaudvarokra megérkezőben,

drinkbárban, tej- vagy a Jégbüfében,

ahol felszolgál Gabi,

Ilike, Jutka, Kata, meg a Sára,

akikhez jártam talán.

Egyszer biztosan.

Sokszor egyszer.

Nem tegnap.

Holnaputánomra ki emlékszik majd

kezemből lopott

lélekpacsival parolázva?

Minden hajnalaimban

elvisz a reggeli hathuszas,

meg az ördög.

Talpig vagyok az, ami!

Kevesen mondhatják

hittel magukról!

Legszebb, hogy egyetlen írt

soromban sem könyörgök,

nem mintha nem ismerném

az egyetlent,

akihez lehet!

Rossz hely. Rossz önismeret

lép a lábamra.

Ma görcsbe rándult bokával

vezettem biztos útra,

a pedálokat kellőképp váltogatva

dugókkal tarkított

három órán

szekerem a célig.

Oda, meg vissza,

hogy egyedül

maradjak.

A társas magány nem fikció.

Balog Gábor

-csataloo-

2024. 05.06. 12:58

 CSAK FILOSZ

Szerelem?

Vonzás. Valami járt útról letérés,

ösztönös eliramlás

a másik feled megtalálása reménye,

tudottan, hogy érte

majd élsz,

meg élsz,

és értelme nem lesz,

csak emlék, idő után.

A szerelem?

Kémia? Illatok játéka?

Testnek pazar öröme?

Dalos kedv?

Csapongó lélekpazarlás?

Lomok hosszú sorokba rendezése?

Jövőkép kivetítése (lucskos lepedőn)?

Pazarlás?

Szakadék, mibe tudottan

ugrani vágysz!

Rébusz, gát- és ideál összeomlás?

Forráslyukába visszapasszírozott

patak?

Naponta más-más meghasonlás?

Boldogság – keserv?

Ha az.

Figyeled, hogy múlik el.

Mikor szól rád,

zajos a horkolásod!

Mettől és mitől lesznek

szebbek a mások

bókjai,

a rád-csodálkozások!

Hol mutatnak erősebb mágnest,

merre puhább, vagy keményebb,

s kivel jobb osztani

a párna magányát?

Az el-és kimaradások báját,

meddig viseled

csöndesen?

A szerelem

úgy válik kiürült pohárrá,

ahogy mellette élsz.

Beszélsz hozzá-vele.

Csókok rezdülése, lélegzet-visszafojtás,

vacsora előtt megtervezett

hálóing, pizsama-osztás

és szürkénél

szürke-feketébb

hajnalvárás...

Közben

két kötelező,

vesefunkciót ledolgozó, könnyítés,

– nevén nevezve pisálás – ,

álomvárás-álmodás,

meg az ébredés,

ahol önámítással

még elhitetnéd

elemző magaddal és társaddal is,

hogy tart még.....

Tempora mutantur,

tompora mutantur.

Balog Gábor

-csataloo-

2024.05.05. 13:09

 

ÖT FELVONÁS

Figyelj te cserregő,

mellettem futó!

Az erdőn ketten mentek.

Férfi, nő.

Egy ösvényen, egymással szemben.

Egymáshoz egyre közelebb.

Mi ez?

Vadász és Piroska effektus!

Viccből?

Csak az élet.

Egymás mellé értek,

s fejbiccentés, köszönés nélkül

mentek tovább.

Az erdőn.

A fák lombja

odafenn, bólogatott:

Na ja!

Két ötcentes pohárka

nézegette egymást kocsmaasztalon.

Mindkettő tele nedűvel.

Pálgyinka!- mutatta egyik.

Míves!

A másik?

Whiskey!- büszkélkedett.

Kétoldalt, a két stampli mögött

férfi, nő.

Együtt – külön.

A két pohárka csodálkozott.

Koccintás elmaradt.

Férfi, nő ágyban,

mezítelen.

Szerelem!- gondolod.

Összetartozás magas fokon.

A szerelem hangjai csupán.

Hang torokból:

„Te, a pókok visszajöttek!

Megint hálót szőttek a sarokban!

Másik hang,

torokból: Idén bundára pénz nem lesz.

A régi kabátod még kibír egy telet?

Együttlét.

Élvezik?”

Testén vízpermettel a kádból

Vénusz kilépett.

A csodáló szárazra törölte.

Mennem kell!- mondta Vénusz.

Kikísérte.

Integetett.

Legszebb téli virágára gondolt.

Szobai töltikére.

Másnak is lehet,

meg nincs is ilyen, gondolta,

s ásóval bánatot ültetett a kertben.

A szeretet útján zsúfoltság.

Mindenki egyirányba megy.

Trapp,

meg egymás mellé helyezett

dupla kézfogásos trapp

hagyott pormacskákat az Úton.

Csak az elől menők,

nem szívtak-szívták.

Én, későn érkező,

kezemen Nővel, a kéz melegét csodáltam.

Porral nem törődtem.

Ő sem.

Látod, te mellettem futó,cserregő

mi minden elfér

öt felvonásban?

 

„Csupa könny a szobám”,

bár nem az, a könnyező, síró-rívó

a fajtám,

és a könnymirigyeim is

beszáradtak, ahogy számolom,

legalább negyven éve,

és zöld, meg fekete penész

virágozna a hőhidakon hálószobámban,

ha hagynám....

Szaávo megment.

A propolisz is megment

meg a D vitamin is,

a derekamra is akad megmentő,

így hát „csupa könny a szobám”-ra

asszonyt tervezek.

lehetőleg sosem elérhetőt,

úgy nem érhet csalódás.

A kapcsolatban senkit.

Röföghetek

még félbe nem vágott

nem kóser patásként,

példaképp, megvezetettek

előtt.

Ihajja-csuhajja,

könnyezni jó

a tavaly, összegyűjtött

poszt-horányi,

pesti kertben megtermett dió

már régen csontosan várja,

elültetik,

de nem volt késztetés telektulajdonosnál.

Dömsödre költözött

a szigetek méla magányaLapályról és le kötyavetélt hegyoklodalbó is talánya

mitül élük. miben gayunk hitelese, a alatton ezüst foóolyókémt tor alatt ogyan maradhatunn együtt, egynést ökólelge a semmibem

 

Istenem!

Megint itt van!

Itt van Petőfivel,

a gyűlő avarral az udvaron,

az ücsörgéssel

esők koptatta domboldalon,

a növekvő számú dioptriák

mögött a fejben

Szent Mihály útját is ismerő,

tiltott tüzekkel,

tizenkét hónap

áldását-átkait

raktározó emlékekkel,

fehér falakon

bágyult napfényben

sütkérező legyekkel,

kék kökénnyel,

hullani készülő gesztenyével,

nyári vizeket

elvitt folyóval....

Újra itt van!

-loo-

 

A KISEMBER SZEMSZÖGÉBŐL

Az emberélet? Valami Patak,

Indul hegy oldalában,

körötte

nyáron dalosok, télen

temetkezésre öltözöttek,

csókák rajzanak.

Az emberélet?

Talány.

Talán rájössz, mi a kérdés,

mi az amivel igazán érdemes lenne

foglalkozni, elgondolkodni

hova-útjain kérdés-feltevétesnek.

Az emberélet?

csöppnyi sár,

pont olyan, mint amit

anyád hagyott nyakad körül,

a szüléskor, szaros köldökzsinórral!

Stigma, amitől szabadulni ha akarsz

se tudsz.

Balog Gábor

-csataloo-

2024-0430

 

ÖSSZEADÓDÁS

A verseim, ha volt volna akár csak egy is

csak én értékelhetem.

Olvassa bárki,

legyen kimutatható emóciója,

én.

csakis én tudhatom, mi van

a sorok mögött.

Tükre nem lehetek,

vagyok

önmagamnak.

Én döntöm el adjak, vagy kapjak,

leírt sorokból ki, mit, ha ért,

mit ér, ha versbe öntve rímelek,

mit,

ha két kósza röhögés között

alulkuplungos kutyát trimmelek,

mert kutyafodrászra,

ahogy lágy kenyérre is

kevés a maradék,

az élet.

Soraim, sorsom,

élni-akarásom.

elmenni vágyásom?

Zenélnek!

Önmagát vonatkerék alá dobó,

vagy lökött nagyság,

bori táborlakó kvázi rokonság,

vastagon le vannak

...

tisztelve mind.

 

HI-HI-HÍR

Végignéztem a Tysonfury-t ma éjjel.

Utána jöttek a hírek. Még meg nem erősítetten, de jöttek.

Állítólag az alternatív, és a nem alternatív NOB kiegyezett.

2024-tól visszatérnek a nem fizikai sportágak is a Pierre de Coubertain-i eszmebölcsőbe.

Nagy TV, meg egyéb médiafelhajtás mellett, új sportágként Párizsban már láthatunk

– rímfaragást bicskával és csiszolókoronggal, segédprogramok nélkül, a nehézségi fokok behatárolása-emelése okán szuahéli, vagy navahó nyelven.

– nyilvános házasságtörést öt korosztályos kategóriában, hatvan fölött plusz pontokkal,

– határkerítés-átugrást szintén öt kategóriában, úgy, mint útlevéllel és útlevél-mentesen, teher nélkül, hátra kötött csecsemővel, ugyanazt bombával a hátsó zsebben, és Allah az egyetlen Isten kiáltással zárófordulóban.

Láthatunk még, hála a médiának nyilvános bajusz és szakállnövesztő versenyt két hét leforgása alatt, napi öt perces bejátszásokkal,

gyermekszoptatást, ahol a doppingolás tiltott, a bimbó mézzel nem kenhető,

és halottégetést nagytotálban, krematóriumban, kijelölt folyóparton kalákában, valamint szabadon választott helyszín kategóriában.

Hála-hála, örök hála a mindenre odafigyelő, emberi ösztönökre reakcióval kész hálónak, médiának, a fentről minket figyelő egyetlen arcú és számtalan Istennek, a felénk közelítő aszteroidáknak, a minden telekben beígért, biztos tavasznak, az elültetett tulipánhagymáimnak, s nem utolsó sorban két rég porladó szülőmnek, hogy világra hoztak, s ha megérem, láthatom is mindezt, ha nyitáskor ki nem kapcsolom.

Addig verje egymást Fury, meg Wilder, ami belefér!

-loo-

2021.10.10.

 

KELLEM ÉS KÜLLEM

A küllemed és a kellemed

külcsíned és belbecsed

kápráztatóan előkelő

főleg, ha rajtam, szédítő

iramban vágtatsz-vágtatol

kitágul minden járatom,

orrom átjárja illatod

kérj gyönyört, rögvest megkapod

csak meg ne mozdulj, kedvesem

tiéd lesz minden rendesen

fáradt testem majd elterül

arcomra boldog fény derül

ha velem, magadban érezed

az el nem múló érzetet

kellemre-küllemre hegyezett

indíttatást....

"Gabó, lehetne valami mást?

Tudnád hátulról előre ugyanezt?"

(Hát hogyne!

Nekem ne menne?

Figyeljetek:

Tsátattídni

ttezeygeh ermellük-ermellek,

tetezré ólúm men le.za.....)

Balog Gábor

-csataloo-

2024.04.29. 6:05

(Hát hogyne!

Nekem ne menne?

Tsátattídni

ttezeygeh ermellük-ermellek,

tetezré ólúm men le.za.....)

 

ÉBREDÉS HALÁL UTÁN

Vadlibák sosem,

de gerlék, cinkék,

zöldikék ezerrel

húznak el előttem,

semmi vízió,

csupán a puszta,

a tiszta őszinteség.

Ülök ott,

ahol mindezt láthatom,

mert kétszáznegyven három

többlet világláthatás-napot adott,

aki ma nem is névnapos,

valami Kolost mutat épp a naptár,

én meg itt ülök.

Jó.

Hosszú,

beszélgetésektől mentes,

szép éjszakám volt mellette,

akit szerettem sok évvel ezelőtt is,

csak mondani nem mertem

neki sosem.

Béna voltam,

maradok,

ha lelket kell látnom,

s megmutatni hozzá a sajátom.

Balog Gábor

-csataloo-

2024. 04.17. 9:57

 

FEKETE ERZSÉBET, MARCSDORKÁNAK, A PEDAGÓGUS-KÖLTŐNEK, AZ EGYKOR MEGÉLHETÉSINEK HITT MÉLYMAGYARNAK, MIELŐTT KIKÉRNÉ MAGÁNAK, HOGY Ő SZÉKELY

Veled sem találkozom, soha, te gyönyörű, te most is gyönyörű! Lényed, hazaszereteted, költészeted is mindig elvarázsolt, hol így, hol úgy, de meghatározóan.

Én, az örök szerelmes, a mindig társkapcsolatban álló-élő, a Tíz Parancsolatot nagyjából betartó akkora mérhetetlen szeretettel, barátsággal tudtalak volna megölelni, hogy el sem hiszed!

Ma az esély, hogy bármi személyes találkozás összejöjjön, mindkettőnknek fogy napra-nap. Te legfeljebb elrepkedsz majd felettem párszor oda-vissza, én meg vagy tudok majd róla, hogy mikor kell felfelé néznem az égre, vagy nem.

Őrizlek míg élek, mint hozzám is tartozót, és a legnemesebb értelemben tisztellek, szeretlek.

Tudod, a loo, a lovacska, a paci az eccuelus Csaba királyfi seregéből, valahonnan onnan a legvégiből.

A poroszka!

Balog Gábor József

-csataloo-

2024.04.16.

 

MIRIAN-ILUS

Én szarvasokról sosem álmodom.

Az erdő rejti előlem őket.

Helyettük nőket,

letűnt időket

küld láttatni Hüpnosz,

és bevallom,

a láttatásban is fukar.

Próbáltam kielemezni,

sok villanó kép,

szövött képfonál között

üzenni akar, vagy elég neki

ha bódulok,

izmaim berángnak,

és hétköznap is,

mint vasárnap délelőtt,

fordulok egyet az ébredés előtt,

hagyom vacogjon vekkerem.

Hangját meg se hallom.

Egyedül.

Álmaim körbejárnak hitet,

csodát.

Lehangolt húrú

zongorát álmodok,

és forgószékre kényszerít eléjük

engem,

talajtvesztettet valami múlt.

Nagybátyám jazzt kalimpál,

anyám énekel,

én meg lesem az órát,

mikor végezhetek már Czerny-vel,

mert labda vár a grundon.

Álmomban látlak

nagy-néha Téged.

Fátylat lebbentesz tűz előtt.

A háttér sötét,

hisz tudjuk, éj van,

és tested sejtelmes, mint a Hold

hízás-fogyása,

letűnte, visszatérte.

Hol sarló-kosárba ülsz,

hol nyelvet öltesz,

röpke perceket karomban töltesz,

s rebbensz mint a láng a tűzben,

vissza ezüstnek fenn,

sötétben.

BGJ.2008.08.18.

Balog Gábor

-csataloo-

2024.04.16. 0.03