ÖT FELVONÁS

Figyelj te cserregő,

mellettem futó!

Az erdőn ketten mentek.

Férfi, nő.

Egy ösvényen, egymással szemben.

Egymáshoz egyre közelebb.

Mi ez?

Vadász és Piroska effektus!

Viccből?

Csak az élet.

Egymás mellé értek,

s fejbiccentés, köszönés nélkül

mentek tovább.

Az erdőn.

A fák lombja

odafenn, bólogatott:

Na ja!

Két ötcentes pohárka

nézegette egymást kocsmaasztalon.

Mindkettő tele nedűvel.

Pálgyinka!- mutatta egyik.

Míves!

A másik?

Whiskey!- büszkélkedett.

Kétoldalt, a két stampli mögött

férfi, nő.

Együtt – külön.

A két pohárka csodálkozott.

Koccintás elmaradt.

Férfi, nő ágyban,

mezítelen.

Szerelem!- gondolod.

Összetartozás magas fokon.

A szerelem hangjai csupán.

Hang torokból:

„Te, a pókok visszajöttek!

Megint hálót szőttek a sarokban!

Másik hang,

torokból: Idén bundára pénz nem lesz.

A régi kabátod még kibír egy telet?

Együttlét.

Élvezik?”

Testén vízpermettel a kádból

Vénusz kilépett.

A csodáló szárazra törölte.

Mennem kell!- mondta Vénusz.

Kikísérte.

Integetett.

Legszebb téli virágára gondolt.

Szobai töltikére.

Másnak is lehet,

meg nincs is ilyen, gondolta,

s ásóval bánatot ültetett a kertben.

A szeretet útján zsúfoltság.

Mindenki egyirányba megy.

Trapp,

meg egymás mellé helyezett

dupla kézfogásos trapp

hagyott pormacskákat az Úton.

Csak az elől menők,

nem szívtak-szívták.

Én, későn érkező,

kezemen Nővel, a kéz melegét csodáltam.

Porral nem törődtem.

Ő sem.

Látod, te mellettem futó,cserregő

mi minden elfér

öt felvonásban?

 

„Csupa könny a szobám”,

bár nem az, a könnyező, síró-rívó

a fajtám,

és a könnymirigyeim is

beszáradtak, ahogy számolom,

legalább negyven éve,

és zöld, meg fekete penész

virágozna a hőhidakon hálószobámban,

ha hagynám....

Szaávo megment.

A propolisz is megment

meg a D vitamin is,

a derekamra is akad megmentő,

így hát „csupa könny a szobám”-ra

asszonyt tervezek.

lehetőleg sosem elérhetőt,

úgy nem érhet csalódás.

A kapcsolatban senkit.

Röföghetek

még félbe nem vágott

nem kóser patásként,

példaképp, megvezetettek

előtt.

Ihajja-csuhajja,

könnyezni jó

a tavaly, összegyűjtött

poszt-horányi,

pesti kertben megtermett dió

már régen csontosan várja,

elültetik,

de nem volt késztetés telektulajdonosnál.

Dömsödre költözött

a szigetek méla magányaLapályról és le kötyavetélt hegyoklodalbó is talánya

mitül élük. miben gayunk hitelese, a alatton ezüst foóolyókémt tor alatt ogyan maradhatunn együtt, egynést ökólelge a semmibem

 

Istenem!

Megint itt van!

Itt van Petőfivel,

a gyűlő avarral az udvaron,

az ücsörgéssel

esők koptatta domboldalon,

a növekvő számú dioptriák

mögött a fejben

Szent Mihály útját is ismerő,

tiltott tüzekkel,

tizenkét hónap

áldását-átkait

raktározó emlékekkel,

fehér falakon

bágyult napfényben

sütkérező legyekkel,

kék kökénnyel,

hullani készülő gesztenyével,

nyári vizeket

elvitt folyóval....

Újra itt van!

-loo-

 

A KISEMBER SZEMSZÖGÉBŐL

Az emberélet? Valami Patak,

Indul hegy oldalában,

körötte

nyáron dalosok, télen

temetkezésre öltözöttek,

csókák rajzanak.

Az emberélet?

Talány.

Talán rájössz, mi a kérdés,

mi az amivel igazán érdemes lenne

foglalkozni, elgondolkodni

hova-útjain kérdés-feltevétesnek.

Az emberélet?

csöppnyi sár,

pont olyan, mint amit

anyád hagyott nyakad körül,

a szüléskor, szaros köldökzsinórral!

Stigma, amitől szabadulni ha akarsz

se tudsz.

Balog Gábor

-csataloo-

2024-0430

 

ÖSSZEADÓDÁS

A verseim, ha volt volna akár csak egy is

csak én értékelhetem.

Olvassa bárki,

legyen kimutatható emóciója,

én.

csakis én tudhatom, mi van

a sorok mögött.

Tükre nem lehetek,

vagyok

önmagamnak.

Én döntöm el adjak, vagy kapjak,

leírt sorokból ki, mit, ha ért,

mit ér, ha versbe öntve rímelek,

mit,

ha két kósza röhögés között

alulkuplungos kutyát trimmelek,

mert kutyafodrászra,

ahogy lágy kenyérre is

kevés a maradék,

az élet.

Soraim, sorsom,

élni-akarásom.

elmenni vágyásom?

Zenélnek!

Önmagát vonatkerék alá dobó,

vagy lökött nagyság,

bori táborlakó kvázi rokonság,

vastagon le vannak

...

tisztelve mind.

 

HI-HI-HÍR

Végignéztem a Tysonfury-t ma éjjel.

Utána jöttek a hírek. Még meg nem erősítetten, de jöttek.

Állítólag az alternatív, és a nem alternatív NOB kiegyezett.

2024-tól visszatérnek a nem fizikai sportágak is a Pierre de Coubertain-i eszmebölcsőbe.

Nagy TV, meg egyéb médiafelhajtás mellett, új sportágként Párizsban már láthatunk

– rímfaragást bicskával és csiszolókoronggal, segédprogramok nélkül, a nehézségi fokok behatárolása-emelése okán szuahéli, vagy navahó nyelven.

– nyilvános házasságtörést öt korosztályos kategóriában, hatvan fölött plusz pontokkal,

– határkerítés-átugrást szintén öt kategóriában, úgy, mint útlevéllel és útlevél-mentesen, teher nélkül, hátra kötött csecsemővel, ugyanazt bombával a hátsó zsebben, és Allah az egyetlen Isten kiáltással zárófordulóban.

Láthatunk még, hála a médiának nyilvános bajusz és szakállnövesztő versenyt két hét leforgása alatt, napi öt perces bejátszásokkal,

gyermekszoptatást, ahol a doppingolás tiltott, a bimbó mézzel nem kenhető,

és halottégetést nagytotálban, krematóriumban, kijelölt folyóparton kalákában, valamint szabadon választott helyszín kategóriában.

Hála-hála, örök hála a mindenre odafigyelő, emberi ösztönökre reakcióval kész hálónak, médiának, a fentről minket figyelő egyetlen arcú és számtalan Istennek, a felénk közelítő aszteroidáknak, a minden telekben beígért, biztos tavasznak, az elültetett tulipánhagymáimnak, s nem utolsó sorban két rég porladó szülőmnek, hogy világra hoztak, s ha megérem, láthatom is mindezt, ha nyitáskor ki nem kapcsolom.

Addig verje egymást Fury, meg Wilder, ami belefér!

-loo-

2021.10.10.

 

KELLEM ÉS KÜLLEM

A küllemed és a kellemed

külcsíned és belbecsed

kápráztatóan előkelő

főleg, ha rajtam, szédítő

iramban vágtatsz-vágtatol

kitágul minden járatom,

orrom átjárja illatod

kérj gyönyört, rögvest megkapod

csak meg ne mozdulj, kedvesem

tiéd lesz minden rendesen

fáradt testem majd elterül

arcomra boldog fény derül

ha velem, magadban érezed

az el nem múló érzetet

kellemre-küllemre hegyezett

indíttatást....

"Gabó, lehetne valami mást?

Tudnád hátulról előre ugyanezt?"

(Hát hogyne!

Nekem ne menne?

Figyeljetek:

Tsátattídni

ttezeygeh ermellük-ermellek,

tetezré ólúm men le.za.....)

Balog Gábor

-csataloo-

2024.04.29. 6:05

(Hát hogyne!

Nekem ne menne?

Tsátattídni

ttezeygeh ermellük-ermellek,

tetezré ólúm men le.za.....)

 

ÉBREDÉS HALÁL UTÁN

Vadlibák sosem,

de gerlék, cinkék,

zöldikék ezerrel

húznak el előttem,

semmi vízió,

csupán a puszta,

a tiszta őszinteség.

Ülök ott,

ahol mindezt láthatom,

mert kétszáznegyven három

többlet világláthatás-napot adott,

aki ma nem is névnapos,

valami Kolost mutat épp a naptár,

én meg itt ülök.

Jó.

Hosszú,

beszélgetésektől mentes,

szép éjszakám volt mellette,

akit szerettem sok évvel ezelőtt is,

csak mondani nem mertem

neki sosem.

Béna voltam,

maradok,

ha lelket kell látnom,

s megmutatni hozzá a sajátom.

Balog Gábor

-csataloo-

2024. 04.17. 9:57

 

FEKETE ERZSÉBET, MARCSDORKÁNAK, A PEDAGÓGUS-KÖLTŐNEK, AZ EGYKOR MEGÉLHETÉSINEK HITT MÉLYMAGYARNAK, MIELŐTT KIKÉRNÉ MAGÁNAK, HOGY Ő SZÉKELY

Veled sem találkozom, soha, te gyönyörű, te most is gyönyörű! Lényed, hazaszereteted, költészeted is mindig elvarázsolt, hol így, hol úgy, de meghatározóan.

Én, az örök szerelmes, a mindig társkapcsolatban álló-élő, a Tíz Parancsolatot nagyjából betartó akkora mérhetetlen szeretettel, barátsággal tudtalak volna megölelni, hogy el sem hiszed!

Ma az esély, hogy bármi személyes találkozás összejöjjön, mindkettőnknek fogy napra-nap. Te legfeljebb elrepkedsz majd felettem párszor oda-vissza, én meg vagy tudok majd róla, hogy mikor kell felfelé néznem az égre, vagy nem.

Őrizlek míg élek, mint hozzám is tartozót, és a legnemesebb értelemben tisztellek, szeretlek.

Tudod, a loo, a lovacska, a paci az eccuelus Csaba királyfi seregéből, valahonnan onnan a legvégiből.

A poroszka!

Balog Gábor József

-csataloo-

2024.04.16.

 

MIRIAN-ILUS

Én szarvasokról sosem álmodom.

Az erdő rejti előlem őket.

Helyettük nőket,

letűnt időket

küld láttatni Hüpnosz,

és bevallom,

a láttatásban is fukar.

Próbáltam kielemezni,

sok villanó kép,

szövött képfonál között

üzenni akar, vagy elég neki

ha bódulok,

izmaim berángnak,

és hétköznap is,

mint vasárnap délelőtt,

fordulok egyet az ébredés előtt,

hagyom vacogjon vekkerem.

Hangját meg se hallom.

Egyedül.

Álmaim körbejárnak hitet,

csodát.

Lehangolt húrú

zongorát álmodok,

és forgószékre kényszerít eléjük

engem,

talajtvesztettet valami múlt.

Nagybátyám jazzt kalimpál,

anyám énekel,

én meg lesem az órát,

mikor végezhetek már Czerny-vel,

mert labda vár a grundon.

Álmomban látlak

nagy-néha Téged.

Fátylat lebbentesz tűz előtt.

A háttér sötét,

hisz tudjuk, éj van,

és tested sejtelmes, mint a Hold

hízás-fogyása,

letűnte, visszatérte.

Hol sarló-kosárba ülsz,

hol nyelvet öltesz,

röpke perceket karomban töltesz,

s rebbensz mint a láng a tűzben,

vissza ezüstnek fenn,

sötétben.

BGJ.2008.08.18.

Balog Gábor

-csataloo-

2024.04.16. 0.03

 

SOKADIK VALLOMÁS

Én csak egy buta,

Baloggábor vagyok.

Azért vagyok,

mert életet adtál,

amikor elszólítottak innen a földről.

Azért vagyok,

mert látogattál felgyógyulásomban

naponta, dobva sutba mindent,

megélhetésedet is,

a láthatásért.

Most ellöklek magamtól,

el, te kedves, el,

örökre!

El, téged,

engem megszülő második anyám,

mert a szeretőm vagy,

mert csak az vagy,

s nem az, amit,

aminek-akinek szeretnélek.

Nem vagyok igazságtalan.

Nem kérem-kérhetem,

hogy életed feladd értem,

az téged, a megélhetésed

döntené romba-romokba.

Amit veled megéltem

ócska kis szeretőként,

ahhoz mérhetőt nem teremthetett senki,

csak az Isten!

De emberfejjel nem gondolta végig.

Hisz ő csak az Isten!,

Balog Gábor

-csataloo-

2024.04.16. 3:06

 

MESESÍRÓ

Mesét, ha írok,

hol-volt, hol-nemvolttal kezdem,

és belefeledkezem a hangulatba.

Gyermek vagyok,

meg felnőtt,

újra, meg újra,

s a toll kezemben

karistolásig tépi a papírt.

Mesét, ha sírok,

nevetek magamon

teli száj-mosollyal,

szállok, repülök

hajnali önmagammal,

fenn, mindig csodafenn!

Albatroszszárnyakkal,

pariban a viaszkos Ikarosszal,

sosem zuhanva.

Köröttem

minden tan-és nem tanmesék

Döm-Dö-Dömjei meg a törpék

a hozzám hasonlók,

és az óriások is,

mint elefánt-magam,

közös asztalnál,

valami költőtáborban ki porcelánboltot,

ki

helyesírást és szerelmet tanul,

ki-kivel,

azt, hogy helyükön legyenek a rímek,

ditirambusok zenéljenek,

s a sok villogó sziporka

csöppnyi fényt adjon nekem is

önbecsülésre.

Mesét, ha írok

nem lesz benne tündér,

de egy sem!

Helyettük, feredőző

tündérkirálylányra lesve

mint három

mitologikus vén zsidó,

leskelődöm, csodamadárka.

kicsiny, sunnyogó,

félős és ritkán látott,

tavaszban is,

virágnyílásban is,

már rég kopaszodó őszapó.

 

HAJNAL ELŐTT

Megint terasz.

Pesti.

Egykor isten átka,

ma megélhetés.

Szemben, kissé sréhen,

nagyranőtt fenyővel beszélgetünk,

meséli tegnap éjszakáját.

Kérdi, velem mi van.

Felelek.

Újat nehéz mondanom,

életem túl sok állomását

felnövő korából ismeri.

Bólogatna minden mondatomra,

csak szél játéka lenne

összes válasza.

Emlékszem ám,

neki sorfordító, sok, nagy viharra,

emlékszem kötélre,

mivel kikötötték,

mint megvadult lovat,

ne dőljön szomszéd telekre.

Oly méregzöld a lombja most.

Integet.

Gabónak nevez,

és hosszú történetet mesél

amíg fáradtságomba bealszom

még a hajnal előtt

...

Balog Gábor

-csataloo-

2024 április 15.

 

FURCSA ÉJ

(Böröczki Misinek)

Minden elhajlásaim utána hajnal.

Megint

Újra egy.

Kiültem pesti teraszra,

kezemben koporsószög.

Tiltott.

Kinn a város rózsaszín mocska

vetül a sávosan festett, fél-felhős égre.

Szemben a háztető nyergén

hiszed-nem,

bagoly üldögélt!

Nem kuvik!

Néma, mozdulatlan figyeltem,

s engem is ő.

Kivártam, míg rég észrevettnek jelez.

Megtette.

Úgy húsz perc után azt

az elmondhatatlanul puha, bársonyos

szárnyait daccal,

vagy hozzám őt kötő szerelemmel

kitárta, megemelte,

s hangtalan belesiklott

az éjbe.

Ezernyi nagy napom – semmiségek.

Forogtak fejemben.

Becsvágyat, élni-akarást,

mind-mind félretettem,

lapoztam emléktáram fejben-könyveit.

Kerestem önmagam és másokat.

Sokat látottként látni a láthatót.

Keveset találtam.

Vakon nehéz!

Szél-orgonámon enyhe fuvallat kolompolt,

hang és látvány ült mellém,

álmodni sanda rímeket,

festeni költészetet mellemre

céltáblaként.....

Balog Gábor

-csataloo-

2024.03.01.

 

HŰBELE BALÁZS

Még felébrednem sem sikerült

rendesen, s máris a vállamon

ült a hajnal, aztán nyakamba

közismert nyári pózban,

pedig erősen

még csak tavasz van,

és nagyon jó, hogy ez történt

velem, mert mellettem

nem a semmi volt, hogy azt öleljem,

hanem a nem-semmi kedvesem!

Hajnal ide, hajnal oda,

én ébresztőóra helyett tettem

amit megtehettem,

s csak a munka dandárja,

a harminckilences között

jutott eszembe édesanyám,

hogy hányszor is mondta:

kisfiam, munkához, nőhöz

sosem nyúlunk Hűbele Balázs módra,

ami nem jelenti azt,

hogy parasztosan, vagy sebtiben,

mert úgy lehet,

de hűbelebalázsosan nem!

Balog Gábor

-csataloo-

2024.04.13. 5:53

 

BARANGOLÁSOK

Barangolások minden

múlt időkben.

nyíló orgonák között,

leányka-temetőben,

Gangon, bérház udvarán,

porolóval,

(rajta síndarab, kalapáccsal,

a légiriadót jelezni,

indulni kell,

irány mindenki

napi élelmiszerrel óvóhelyekre)!

Verklissel ugyanott,

pár év békeidőben,

tíz fillér-esőben,

ahol pont azt a tíz fillért érte

minden cetlije a Szabad Népnek

tépetten, mint a skeszpír, vagy,

mint a pénz.

A gangon a gépzene keserve

szívéhez ért emeletlakóknak.

A bajszos házmester

könnye kicsordult,

két fiát várta fogságból,

Kijevből, Taganrogból.

Nem látlak tégedet én már.....

Előadás végén

a verklis meghajolt,

ment tovább.

Peterdy harmincba,

mindössze öt percere a Városligettől,

hol Sztálin, a vasember még

csizmát nem vesztetten állt,

ahol Hegyi Mariska, vidéki lány,

rég asszony,

hitt a jövőnkben.

Balog Gábor

-csataloo-

2023.04 02.

 

KÉK NEFELEJCS

„Kék nefelejcs, el ne felejts”...

Ugyan mit virágom?

Hogy a karomban forgatott

veled

játszom minden képzeletemben?

Hogy az ölelés

csendes-hangos zenéje

él fülemben ma is?

„Kék nefelejcs el ne felejts”....

Felejthetném, a bőröd?

A tested hozzám simulását?

Kereshetném valami mását

annak,

aminek megvalósulását

sem ember, sem isten

képzelte világ nem tudja visszaadni?

Csak szállunk, repülünk,

magunk, a vesztest, örökre utálva

napfényként, esőként a mába

örök

rossz kártyalapok

nem miránk szabott

forgása szerint.

2024. 03.30.

 

UGYE SZÉP VOLT...

Ugye szép volt minden?

Ugye, semmi nem változott?

Jovka lengyel férjnél engem tanít a szerelemre,

aztán megöli első gyermekem.

Ugye, szép volt minden?

Ugye volt hitünk,

tartott bennünk és minket a tisztesség?

Taknyos velünk-korú

párttagok tanítottak becsülettel élni,

s törtek derékba emberi sorsot,

hogy másnapra kiderüljön

ők is hamisítanak.....

Megússzák pártfegyelmivel....

Ugye szép volt fiúk?

Robi felzabálta a téliszalámim,

szapulta,

közben, mert tiltotta vallása erősen,

de új világban mit ért vallás

ha osztottak eszme-mantrát a

Vörös sarokban...

A szalámi hazai volt,

és csak, csak és kizárólag Papi,

balassamgyarmati gyerek

fogta meg kezem,

amikor elmerülni készültem,

hogy Kóc, mit segíthetek?.....

Moszkoviták.

Tudás és kitörésvágy vezérelt

egykori putri, polgári környezet

vagy éppen pártitkár család jó-rossz sarjai,

tehetségesek és nem azok,

dolgosak, robotosak és nem azok,

végzettek és nem azok,

ma hetven

felettiek, ha élnek.

Soknyelvűek, sok arcúak,

tiszták és törtetők,

meghúzódók és álmodozók,

világokat beutazók, vagy sofőrülésben,

városi közlekedésben ön-vezeklők,

príma-príma szép emberek,

ifjak......

Takie ladne oczy

Balog Gábor

-csataloo-

2024.02.23.

 

ARS POETICA 2024

Valami "arspoétikákról"

ment a téma,

s én hallgattam.

Van olyan nekem is?

Juthat? Lehetek akár egyetlen

pillanatban, költő,

akinél nem árt, ha akad

kicsi, nagy,

jól megfogalmazott,

nem mástól lopott

ars, de és meg, poétika!

Szerintem van!

Valahol hátul, az öreg sufniban,

kiszuperált zöld kredenc

középső fiók-lakója,

tudod,

a törött fejű,

ki nem dobott nippekel egy társaságban.

Kicsi dohszagú.

Elgondolkodtatott maga a téma,

Hogyan mondhatom el,

hogy költői, vagy bármi hitvallást

csak az istenemnek mondhatok el,

hogy én istenem, jó istenem,

lassan már lejár az időm

és még mindig nem vagyok képes

megfogalmazni az örök evidenciát,

hogy csak egy lehet a hitvallás,

rajtad kívül Uram,

és az

a szeretet.

Feltétlen szeretet.

Szeretet, ötvözve mindazzal,

amit nem szeretek!

Háború, szószegés, gyilkolás, csalás,

tömegben érkező hívatlan vendégek

tétre-befutóra

lovin eljátszott remények,

emberek nyomora, pénztelenség

és könnyek.

Igen a könnyek,

ha meggondolatlanságomban

én okoztam őket.

Kár tovább ragozni,

azt hiszem ennyi az ars poétikám!

Balog Gábor-csataloo-

2024.04.06. 19:28

 

ARS poetica 2024(poetica)

Költészet?

Minden, csak nem életleírás.

Dallamos zenéje

az anyanyelvnek,

élethelyzetekről is,

akár,

telítve dadogó disszonánssal,

ritmus-, rag- dallamhibával,

mert tökéletes forma

gondolathoz nem létezik!

Kimondva, s leírva sem!

Költő? Az ember,

ki versben gondolkodik!

Lát és fest képeket.

Akár szalmatörekből

présel keresztet,

rajzol rá szavakból

megfeszítettet!

Könnyű feladat,

amíg csak gondolat!

Csupán a tisztánlátás érdekében,

és bizonytalanságok

elkerülése végett:

most nem verset írok,

virágot ültetek Pichler Emőnek,

aki létezik,

vagy nem,

fogható, vagy csak fejemben van,

mint betegség,

kötélre lógatott restség,

szél játéka testben,

halimba-limba,

didergő-dagadón,

levegőn, kockás takarón

romló húspogácsa,

vagy tény, való!

Naponta,

módszeresen

naplóba írt polgár-regény.

-csataloo-

2024.04.05. 1:31