KÉK NEFELEJCS
„Kék nefelejcs, el ne felejts”...
Ugyan mit virágom?
Hogy a karomban forgatott
veled
játszom minden képzeletemben?
Hogy az ölelés
csendes-hangos zenéje
él fülemben ma is?
„Kék nefelejcs el ne felejts”....
Felejthetném, a bőröd?
A tested hozzám simulását?
Kereshetném valami mását
annak,
aminek megvalósulását
sem ember, sem isten
képzelte világ nem tudja visszaadni?
Csak szállunk, repülünk,
magunk, a vesztest, örökre utálva
napfényként, esőként a mába
örök
rossz kártyalapok
nem miránk szabott
forgása szerint.
2024. 03.30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése