TELIHOLD
Az év legrövidebb éjszakái is
lehetnek hosszúak.
Ilyen a mai is, a teliholddal,
Rám terül.
Bevon engem is ezüsttel,
sejtelmesé teszi
fénye mozdulatlan árnyait.
Érzem, ha akarna,
beszélni tudna.
Ritkán adatik.
Néha oly rébuszokon gondolkodom
kerti székben,
éjszaka közepén,
amikről tudom,
megfejtéseik, ha akadnak
belőlem fakadnak,
ha meg nem, akkor nincsenek.
Az élet kacskaringóin.
Vegyes buktatóin a kaptatóknak,
hágóknak.
Szerencsén. Sikereken.
Lankásokon, patak, s patakmedreken,
fövenyeken egy végtelen folyó partján,
aminek vége van.
Mert a folyó én vagyok.
Az eredettől a tengerig.
Ismeretlenig.
Apró boldogság.
Sajt-szeletek a teliholdból
sárga sugárral járnak
kerengő táncot
sötét lombja körül
kertembe tévedt fenyőmnek.
Mozdulatlanságban
járom volt válaszútjaim.
Mindig és sosem hibáztam,
Csend ölel.
Harapható, jóízű.
Kora-nyári csend.
Balog Gábor
-csataloo-
2023.06.03 3:24