A NEGYEDIK MADÁRJÓS
Bölcsek között a bölcs.
Vénségben fiatal.
A hajnal a hetedik dombon
várta, s meg is jelent.
Bíbort nem látott tógáját úgy kötötte, hogy épp takarjon részeket, testből életből, de tudásból mindenek fölött. Régről ismert változó világot, tájat, folyót, tavat, bozótost, amiben énekes, zsákmány-madarak laknak, sasokat a réti fészken, fogyó erdőben, meg átutazókat, vándorokat, akiket nyelvükért pusztít Róma.
A hetedik dombon
elgondolkodott
hazugságain,
Képletes, talányokban, iparban gyártott
rébuszain,
és nyugtázta is a hozadékot,
A hasba befalt életet. Nem volt rossz egyáltalán (!),
mondta magának.
Fél szemmel az égre,
másikkal kóricáló tyúkjaira lesett,
s tolult benne a kérdés,
vajon tojtak-e.
A távolban első röptére készült a reggel.
Kelő Nap.
A madárjós, a negyedik,
a másoknál hitten bölcsebb,
friss vizet öntött tenyerébe.
Arcot mosott és belefeledkezett
az örök télbe, mert tudta
neki az örök, az utolsó
tavasz jön utána.
Kínáról mit sem tudva,
figyelte, hogy lesz
permet az légben elpottyantott
gólyafosból, majd
hajlékába ment, s
elaludt.
Balog Gábor,
-a nem tudja, ki ő-
2022.01.08.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése