CSEND ÉS KALAP 

A mágus letette köpenyét,

számtalan zsebét kiürítette,

kérésre sorra vette

múltjának színes csokrait, jelenét,

csak jövőbe nem látott szegény.

 

Állt a színpadon, feketén,

nadrágja bő zsebében

sem maradt csalás.

Arcáról eltűnt a mindentudás,

nem számított, új nappal

más áll majd ámulatba ejteni

parány világot.

 

Nem volt mit tenni,

menni kellett, taps nélkül.

Virágot sem remélt.

 

Fogta cilinderét,

lassan becsúsztatta kezét,

megfogott valami titkot,

és a kéz után csúszott

egész testtel, frakkosan.

 

A színpadon nem maradt más,

csak csend és kalap. 

 

-csataloo-

BGJ.2009.01.11.