MAGASLESEN

Abból a csontból faragottból,

a toronyból látom a fűszálat,

meg a gyenge talajt.

A fűszálon himbálódzó

reggeli harmat csöppjét,

s alatta

a vízre szomjas fűevőt, bogarat.

Abból a magaslesből

minden látható.

Árpád honfoglalása,

előkelő Habsburgok orrai,

atomsugárzás, vírus,

jövő, s ahogy két mise között

miszter Prohászka

kontómra onanizál.

Csak két szemem van,

ennyi is elég.

Látom a télvéget,

a világra szálló méhet,

méhnyakon a cisztát, kedvenc

csatornámból kibújó újszülöttet,

mi több, hallom,

ahogy macskamód nyivákol.

Látom: fürdetem, és anyja félti,

hogy ügyetlen kezemből ki ne csússzon.

Ami nincs, hiányzik, az a tükör!

A magam, veled közös istenarcát

nem látom sosem.

Amúgy? Ha lenne, félnék belenézni!