KÖRSÉTA

Libapletyka

és gyakorta kutyapiszok kísért.

Istenáldotta tehetséggel léptem bele

városi sétáimon.

Néhányszor, meglepetésre,

kincsre leltem.

Maréknyi kétforintos útszéli homokba ejtve,

mikor még négy gombóc fagyit ért a bélás.

Ékszer is jutott – három –

lassú egymásutánban.

Kétszer telemben, egyszer kései őszben

hoztak tavaszt.

Osztozkodtam rajtuk az Istenemmel.

Kettőt visszavett, hisz' tőle kaptam,

a harmadik még engem ölel.

A libapletykát megszoktam régen.

Útjaimon már nem lépek semmibe.

Nem a város lett tisztább,

az él változatlan.

Csak az utak fogytak el.