AVÉGRE

Avégre jöttem a világra, hogy jó legyek.

Avégre, hogy segítselek.

Megtörjem kenyerem, adjak neked,

oltsam szomjad is és megöleljelek,

ha félelmek gyötörnek.

Avégre vagyok itt, hogy szeresselek.

Keressem kedved, osszam asztalom

és ágyam, bohócsipkát húzzak fejemre,

megnevettesselek.

Táncba is vigyelek nappalokban, és eltévedt

üstüköst figyeljek kezedet fogva az éjben.

A gondfelhőkből is szeljek egy szeletet.

Belőle fonjak hágcsót, építsek lépcsőt

és úgy adjam neked.

Vigyelek magammal hosszú útra,

át százféle életen. Öröklét-határig!