JELENTÉSEK KÖNYVE XVII.

(Szócsaták)

Padlóra vitték a gazdaságot?

Ki mondja?

Amúgy sem működött!

Lefektették, mint utcalányt,

a jó forintot?

Istenem! Oly nagy dolog?

Az a csöpp forint,

amúgy sem életképes,

a cél meg adott!

„Ajró” a vágyálma elmúlt

tizenöt éveinknek.

Ki járt jól,

szimpla lefektetés után?

A vásárolt utcalány,

forintunk, legföljebb dagad!

Szül utcára, inkubátorba,

újabb sok nyomdaprés-esendőt,

„érted mit adnak a boltban”

csengő-bongó,

disszonanciát.

Pellengérre került a bank?

Nagy ügy!

Shakespeare óta javallt parancs,

kölcsönt ne adj, ne végy!

A bankár gazember!

Kardélre vele?

S hogy bankármentesen,

itt maradottnak, nem lesz hitele?

Lesz!

A bank mindent megold!

Az idővel rokon!

A polgársoron páran már tudják!

Bukszák kopott bélését cserélik

újra, bársonyra!

A csatazaj örök.

Látszik ezernyi zászló,

szóvarázslók mormolnak

– fenét –

tukmálnak agymosó mágiát…..

Értékrendjeinknek annyi!

Az Ember Fiát

nem menti semmi a menetrend szerinti

ez évi pusztulástól.

Balog Gábor

-csataloo-

2012.03.09.