JELENTÉSEK KÖNYVE XIII.

(Életkép, 2012-01-08)

Január 8.

Polgári környék.

Kilátástalanság.

Templomba mennék,

van közelben,

de szerzett kis-vagyont féltő csendben

hallgat harangja.

Hitetlenségemnek

amúgy se lenne rangja,

s gyülekezet se nincs,

csak csönd.

Reggeli nyolckor

a polgár-soron.

Idén még tartott kutyák is alszanak.

Tegnap még jutott falatnyi hulladék,

dobozos moslék, mi álomban tartja őket.

A tisztesség határán túl leledző nőket

felszívta Tegnap,

ők is alszanak,

vagy túl mindenen,

kasszát tartanak futtatóval.

Megannyi sikerrel,

jóval kecsegtet fagyosszent.

Kicsivel távolabb, a lakótelepen,

KÖZÉRT-ben elcsent

szalámivéget majszol riporter,

a hatodikon, gyermekszobában

álmot varázsol gyermekarcra

Harry Potter,

s a reggeli busz lerobban.

Nagy itt a csend.

Hittel homlokra kent

jelszavak fakulnak,

hol sírjaink domborulnakról mekeg

zsírok táltosa,

naszádos tengerész

holtában is felejti, a víz az úr.

A vén csavargó,

parti fűz hajtása, költő,

mindig tanul.

Most, épp, január nyolcadikától.

A látottakat.

A ház előtt a dróton

nem akad varjú sem, károgni egyet,

jelenteni, élek. Gondolkodok.

Vöröshaj-gerlék is mind elrepültek.

Ugyan ki vigyázza majd röptüket,

ha időm lejár?

Balog Gábor

-csataloo-

2012.01.08.