JELENTÉSEK KÖNYVE VI.

Az ablakon innen Clayderman kalimpál,

idilli kép.

Fonalas macska gombolyít,

és a kuty’ ásít, hogy elég volt mára húsból

csontból is.

Fazonra vágott unokák ölelnek

mesekönyv-közelben

fazonra nyírt nagyit,

és a varázsdoboz csak ontja

reklámjait, Ambipur, Tasnádi ügy,

vértelen forradalmak,

országos lopások híreit,

kínálja bankok

naponta egekbe szökő részvényeit,

kamatos hasznát a semminek.

Minek kinézni?

Itt, rögtön, ha félfához megyek,

máris itt az üveg.

Hideg.

Szilícium, némi nátriummal keverve,

az átláthatóságban benne

változó korok össze hibája,

bontottan, mint a csirke.

Honfoglalástól Zalánnal-elfutásig.

Mohácstól Clevelandig, Kanadáig.

Pajzson, pajzsra emelten

túlélő egyetlen igazság:

A gazság jobban fizet!

Minek kinézni, itt Clayderman,

ott vonyítás,

itt meleg, ott fagy,

elvadultság, vadság,

zöldbe öltöztetett biciklis postás

hóban….

A táskában? Megannyi

ajándékra szánt jó van,

papírra festve vízjelesen.

Holló, hollós Corvin, meg a károgás.

Nyugdíjasoknak.

Ne nézz ki!

A kanyarban csőretöltötten

pénzre vár

kocsmakártyában Stüszi vadász,

sárga csekklesőn a szolgáltató,

havonta érkező lapokkal multi-ulti,

s ha eltévesztenék a címet,

korai fellélegezni!

A szomszéd deviáns gyerek majd bejön,

megkérdezi, pénzt adsz,

vagy bohóként akarsz kicsinkét

élni még?

A fineszesebbje tudja:

Aldous Huxley már látta

ezt a világot.

-csataloo-

Balog Gábor

2010.12.12.