JELENTÉS
- gyerekről, szerelmekről, temetésekről -
Apróember!
Vadrózsa bokra, csokra virágnak
kötve csillagokra, lóg kötélen
valami mennyből.
Kötél, azon bogok.
Rajta horzsolt tenyérrel
Jákob ingázik hegy és lejtmenetben
az istenhit és istentagadás között.
Lajtorja rég elveszett.
Maradt többcélú kötél.
Mit ér az élet nélküled?
Mit érhet veled, Apróember?
Óriás? Szűz? Rosszerkölcsű némber?
Lélekkufár! Nő! Férfitest-építő!
Mozdulatlanságba tespedő,
kipattanásra váró, ütközésig nyomott rugó,
bomlott agy, meg hogy eljössz!
Majd, ha ….
Télben virágot lépő talpaid
vizes nyoma fürdőszobámban.
Az ágyban, igen, ott hiányzol!
A pótlék is elvan, tesz-vesz,
kirámol benne élt sok történetet,
numerák között nézetet cserélünk
múlt, meg jelenről.
Ő láthat engem,
én meg őt veszem semmibe,
mert minden magasztos ige,
főnév, jelző, határozó,
mint aktus utáni kötelező
tisztasági tus cseppje
pereg le rólam. Veled.
Test, fejezve abba aktust,
még remeg ölében.
Az egészben
egyedül te voltál bennem.
Jelen.
A pótlék elődje.
Jelentem osztálylétszám harminckettő.
Hiányzik Baranyabán, Solymossy,
Nagy, Korjukova,
Jarabi, Nyitrai, Horváth.
Végleg és igazoltan.
-csataloo-
BGJ.2009.05.21.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése