JELENTÉSEK KÖNYVE IV.

Jelentem, ma újra kortalan vagyok.

Rendszerekbe nem határolható,

Horány- és szigetlakó.

Megélt évekkel nem számolható,

kiszámítható valóság.

Kilókban mérhető anyag.

Salak a nagyja, cserélem naponta,

hozzá puszta váz, gerinc.

Csontos találmány.

Aláz a rám rakódott, írásaimhoz csapódott

korcs. Tükörben önmagát néző rím-rakó.

A lábatlan, meg a sánta.

Vakok, fületlenek világa vájtban és vejszben,

világnyelvekben tartósan élő

hazátlanságok nagy-nagy átka.

A jobbja hallgat. Figyel.

Nézi, képekben mikor, miért tévedek,

veszek el mesélt mesében,

mint a gézre kiöntött éter,

kórházszobában, altatás előtt.

Jelentem, bejárnak hozzám a harangok,

misére hívó, csöndes giling-galangok

reggelente, s nincs este,

hogy ne hívna csendes áhítatra

az aznapra búcsúzó.

Delekről nem beszéltem.

Szépen, tisztességgel élem

kéményben, háromhetente lerakodó

korom. Csőben. Megy humusznak.

Jelentem, a sarki kocsmában isznak!

Tárgyalják adó-s nyugdíjváltozások

mikéntjét, hasznát,

gyermekkorom Gabóját,

ma is mihasznát: nevetik

két sakk- vagy kártyaparti közt.

Elvétve felvetik,

lehettem volna több is.

Akad, ha fals is,

engem kísérő,

értékrendjét maligán fokokban mérő

rám-csodálkozás.

Mi kéne még zárórakor?

Karácsony előtt cseréljek hazát, mert

szomszédban gazdagabb lesz a jászol?

-csataloo-

Balog Gábor

2010-11.16.