JELENTÉSEK KÖNYVE- III.

(Őszi kép Horányból)

Gondot hozott november,

mint szeptember elején a dinnyecsősznek:

Maradjon, menjen,

vigyázza lőrinces termését múlt időknek,

vagy hagyja, vigye-lopja,

kinek mi tetszik.

Gondot hozott! Kiültetett a fénybe!

Tizenkét fokos napsütésbe, regelni rímet,

amit nem tudok.

A hullt avar két hete leégett,

káli-hamukban az összes ígéret jövő tavaszról.

Innen, teraszról, minden egyszerűbb.

Észreveszem a sugárba font,

elkésett derűt, lábaim toppanását

rég felejtett nyomokban.

Parti homokban felejtett kislapátot,

húsz évvel ezelőtt ácsolt,

fél csillag-garázson a gomba-rozsdát,

Arankát, szomszédból, hogy öregedett,

napra újraéledő, becsapott legyek

kerge-körbe táncát, s a füstöt

kéményemből, ahogy száll fölfelé.

Szállok.

Lábam még itt kötött,

és jól fonott szálak marasztanak.

Szóval, hittel,

hogy van tovább „nélküled félek” egóval,

és értem magam, s a mások

rezdüléseit.

Jelentem! Kertek füstjébe zizzen

avaron télből sarjadó tavasz!

Közel és távol.

Ha volt panasz, ma elillan

mint a krizma, rajzolt kereszten,

megfeszült, vagy megfeszítésre váró testen

elszámolás előtt.

Hálát adok az Istenemnek.

Magányból csak párost adott.

Avval meg elvagyok

még kisidőre!

-csataloo-

Balog Gábor

2010.11.13.