MÍG MÁSHOL ALSZOL
Itt, Horányban,
téged vár ma is
hajnali óra!
A Nap,
ahogy egy fordulóra
megint kapaszkodóba
indul,
vadrózsa,
nagycsokornyi új virággal.
Diófám törzsén
három lányalak,
titoktudók, tudják:
láttalak kitakartan.
Akartam? Naná!
Nem tudhatod,
lepedőd alá
zsályát loptam
frissen szedetten,
szerelmes szavakba
mákot rejtegettem,
maroknyi pipacsvirágot,
rontás meg átok ellen is,
mormoltam
varázsigéket, hogy ne
hamis képzelet
csöpp időre
pottyantott holdezüst
árnyéka játsszon,
lógázva lábat
velem.
Meglestem álmod.
Meg, bizony!
Igézett tejfehér,
fedetlen, tested pamlagon.
Most gondolkodom
minden jövőkről.
Bennem és benned is
változó időkről és
zsálya illatával
teszek fel kérdést
nekem-neked:
Lesz e mersz
újrakezdeni
az életet?
Balog Gábor
-csataloo-
2008.05.27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése