2011. február 22., kedd

FŰZÉR












FŰZÉR
Kárpáti Ágotának

Pont veled állnák le hadakozni,
veled, ki oly rég elveszett,
hogy megtalálni sem tudtalak,
pedig most is itt vagy kézközelben,
és hol máshol lehetnél,
ha itt a helyed?
Miben lennél más,
mint az elveszett,
hisz te vagy a te,
és csak pár kiló,
meg év a különbség,
ha egyáltalán, annak mondható.

Nem természetes,
hogy megszakadt láncfűzés
ma folytatódik, ha ott a tálcán,
mind a gyöngy, s a fonál is
hívogatón pödri a kunkort?
Ott minden szavad,
a kínnal kiizzadott,
nekem félretett,
és kontrájuk, a sok neked adott,
ma is közös gondolat
jókora része.

Miért vitáznék, miért hiszed,
hogy elképzelhető,
hogy félreértselek?
Ennyi év után,
külön megélve, ki próbál
illesztgetni tudást, értékítéletet?
Nem elég, hogy újra
egymással beszélnünk?

Tudod, végignevetem minden napom,
hogy este jusson egy sarok,
ahol befelé fordulok.
Szeretem a befeléfordulást.
És folytatom a láncot.
Balog Gábor
-csataloo-
2007.03.09.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése