CSOKOR CSALÁN

CSOKOR CSALÁN


Leszek jobb teérted!

Lélek, ki nem tudta
másképp mondani,
mi benne érték,
a mondandót sem mérték
centivel.
Ennyi az élet,
próbálkozás,
hogy eladd magad,
tartozz ide-oda,
zajos, vagy csendes
csapathoz,
szilárd alaphoz,
ölelj naponta,
ülj elmerengve,
ha tetszik, vitatkozz
velem, és fogd
kezem.
Főzzünk együtt
vagy harapjunk koppot,
fáradtan járjunk
lassú tangót,
ágyban szilajon
kopogós rockot,
hogy megtaláld
magad, és add,
hogy visszaadjam
megtalált magam.
(Ne hallja álmod
ha horkolok)

Kertem, tele lenvirággal,
kékmadárral ébreszt
minden reggelem.
Szívem nyitott,
nem terem benne más,
csak adottság.
Rónák gyomnövénye.
Haj. Árvalány.
Na jó, van orgonám.
Lilavirágú. Elvitte május,
egy fürtje díszlik
polcon díszdobozban,
tán adhatok majd
még csokorban.
Neked. És elteszed,
megírod versed
róla újra.
Most csalán maradt,
bokornyi csípős, zöld,
erős.
Meg ne fogd,
fájó hólyagot hagy,
arra ott az én kezem.
Tudom, kell virág
a szépnek,
viszketés sem érdekel.
Majd én
leszedem!

Ha kell, megosztom.

Balog Gábor
-csataloo-
2008.05.15.

CSOKOR CSALÁN

Talán egy csokor
csalán kellett vón
bemutatkozáskor
seeeemmi kóla,
meg vágott jópofa
virág helyett,
csak csalán,
mutatni mán ott,
az induláskor is lásd,
így is lehet,
nyílt tekintetet
kendőzni zöld
csalánnal,
csípóssel-szúróssal,
és egy utcalánnyal
összemérni bájaid.
Hallgatni kellet vón,
nem mesélni,
képekben beszélni,
félni magamtól,
meg kiherélni
minden moccanó vágyat,
mi ágyam szegletében
megült, befészkelt
fejembe.
Ülök tükörrel szembe’,
téged látlak benne!
Nem jól van így!
Lehetne egyszerűbb,
de miért lenne,
se itt se ott
nem könnyű rátalálni
ki az, ki elviselne
két ily
furcsa lelket.
Szeretlek? Na persze!
Szeretlek!
Kezemben csalánnal
lehet?


Balog gábor
-csataloo-
2008.05.15.

,