AZ ELSŐ VERS

AZ ELSŐ VERS


Nyolcévesen verset írt.
Barátja kérte.

A barátság kötelez,
az ám!
Így, hát fogott tollat,
papírt, és kipréselt
lazán valami
rímeket magából,
első padsorban ült
fruskának,
csokorba szedett sok virágról,
meghogy’, ha megnő –elveszi.

Társa lopva dugta
lány asztalára,
névtelen levél, s jutalma,
hogy viszontszerelmet ígér
majd a címzett,
ugyancsak elmaradt.
Csak lebukás volt.
„Ki írta ezt?”
Nagy volt a hallgatás.

Kiútja semmi,
ergo vállalta tettét,
kapott jó adag
rácsodálkozást
– másra számított -
és furcsa távoli nézést
a magyartanártól.

Már ötven éve,
és bizony
ma is megérdemelne
némi pofonokat
szerelmes verseiért.

Balog Gábor
-csataloo-
2007.06.19.