PÉNZTÁRCAABLAK MŰANYAGBÓL

Utálok minden napot.

Az „r”-betűsöket különösen.

A többit se kevésbé.

Itt ez a rohadt préntek megint!

A szombat-vasárnap meg

gyásznapok.

Tömjénes áhítat,

tányér bableves,

zsírjában kihűlt véres, meg

májas hurka után.

Böffentés diszkrét bájai.

Kirakok valami zászlót

a bejárat fölé!

Akad bizonytalanság.

Fekete? Fehér legyen?

A Madárhegyen a kocsmák

bezártak.

Elveszett, árva tárca

kóricál kizsebelten a házak között.

Lámpafény játszik fogócskát önmagával

fűz lehajló ágán,

a bádog Krisztust meg

lelopták.

Test nélkül

porlad harmincas évek

betonkeresztje.

Már nem köt benne

a hit-cement.

Valami szentképet őrizek.

Látható nincs rajta semmi.

Igazi szentkép.

Hátoldalán a Láthatatlan Írás:

Életmese.

Csak én élem, ismerem.

Egyetlen hosszú és névtelen

nap csupán.

Egyetlen nap.

Balog Gábor

-csataloo-

2022.07.15. 18:34