HÁT
Holdas hasára fordul.
Íves hátát mutatja nekem.
Igen! Ez is a szerelem
tavaszi játéka!
Ódon könyvtár, bibliotéka
összes feljegyzései
jóról és remekről,
két lapockacsont között
egyenes gerincről,
hattyútoll puha,
nap nem látta bőrről,
s egy lótuszvirág-forma anyajegyről,
amit nekem teremtett Ő és az Isten.
Fenn a kulcscsontba kapaszkodom,
s raktárát csókjaimnak,
a szám, irányítom
két, comb felett, büszke dombok
felé. Hozzájuk mellem simítom.
Igen! Ezen a domboldalon
elnézném ezer évig
patakok megnyílását,
folyók folyását, ám a vágy erősebb
szemlélgetésnél!
Magamhoz ölelem hát' a hátat,
kezem az ellenoldalon matat,
mert maradt még feladat
mennyekbe repülni!
Ennyi? Dehogy!
Benne átlényegülni szebbé,
jobbá! Fiatalabbá,
ha már ily későn lebbentett
fátylat róla a sors.
Csodás Szelénám,
száll, egyre száll.
Repül velem!
Balog Gábor
-csataloo-
2022.04.15. 10:13
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése