ADJON AZ ISTEN
Most hozzám gyere haza,
három napig!
Ne kérd, csak kapd észrevetten
a simogatást,
a csókot az érkezéskor!
Fáradt hátadból a csomót
majd kisimítom.
És utána?
Ha akarod, együtt sütünk majd
valami ismeretlen recept szerint
hagyományosat,
almáspitét, vagy sósrudacskát
hangulat szerint,
mert az főétellel babrálnod
miért kellene?
Kész lesz.
Esteli kádadba, ha hívsz,
nem a hátmosás, a fáradt bőr
balzsammal, körömkefével eltüntetése
lesz a műsor, a cél - ha az -,
de szárazra töröllek,
mint egykor anyád.
Ágyamba, oly patyolat-tiszta
szüzemként viszlek
két egymás utáni
éjszakán a három nap alatt,
hogy megjegyezd, jó velem a jobbnál,
ahogy te mondod, (ha elmész
máshaza) mindig.
Varázsló vagyok!
Fáradtság ráncait tudom simítani
leheletemmel, csókkal.
Öreg, tán megkopott
férfivarázsommal visszaadom hited
a termékenység egein billegő
semmit és mindent-tudásnak,
esélyt nem latolgató,
önfeledt ájulásnak, ami a Szerelem.
Csak három egyszerű,
munkás nap!
Semmi luxus. A beszélgetések is
fosztva katarzisoktól.
Béke összetartozókban.
A félős magzat póz kicsomagolása
óvatosan,
az én,
kínált
értékeim szerint.
„Adjon az isten” (?).....
Adjon!
Három napot!
Balog Gábor
-csataloo-
2022.09.11.23:56
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése