ALULRÓL JÖVŐ KRITIKA

Ficsúr szidja Istenét,

no, meg az anyját!

Dühödten teszi.

A fenséget szapulja-ostorozza,

ordítja: Nem segít neki!

Te mit gondolsz?

Észreveszi, hogy egyenlőtlen

a párbeszéd?

A Nagyúrnak nem dolga,

hogy őt figyelje, lesse,

kéréseit, vágyait teljesítse!

Az az aranyhal reszortja

vén meséből, bár abban nincs

ficsúr!

Meghúzódhatna csendben!

Ura hatalmát meg nem kérdőjelezve,

tehetne tán valamit önmaga!

Erőből, szívből,

szívben lakozó töretlen hitből,

önmagáért!

Így Istene, a Mindenható,

jobb szemmel nézne rá!

Talán.

Balog Gábor

-csataloo-

2023.01.19. 18:34

Régi vicc, erősen a szocialista érában fogant jut eszembe:

A kisfiú, szöszke, hatéves, lelkes rádióhallgató, nyitott új szavakra-fogalmakra, apját kérdezi: Apu, Mi az az felülről, meg az alulról jövő kritika?

Az apja hozat vele egy vödör vizet, kiállítja a gyereket a gangra, s felmegy az első emeletre. Onnan a vödör vizet a gyerek nyakába löttyinti.

Látod fiam, ez a felülről jövő kritika!

Aztán hozat a gyerekkel még egy vödör vizet. A gyerek hozza azt is.

Az apja az első emeletről leszól neki: Most öntsd rám a vizet kisfiam!

A gyerek nekiveselkedik zúdítja, de az mind, másodjára is a nyakába hull.

Na látod, szól az apja! Ez az alulról jövő kritika!