ÉLŐKÉP

Jászolyhoz! Etető-itatóhoz!

Na mozgás!

Etetés-itatás idő van, ti

csendes, szomorú szemű birkák,

ti mindig éhes, fűrágók,

meleget lehelgetők,

(s bár szentségtörés,

helyetek akadna a képben

nektek is röfik)!

.

Vályúhoz, de gyorsan!

Maholnap Kisded születik,

Világ Ura!

Ígéret, délszakokról a Spitzbergákra,

képeslap

küldhető fényképalbuma,

Mária-Józseffel, Józsikával,

ki sosem mondott kételyek,

magánnyal az egyszerű ácsban.

Luja, te fenn!

Hallasz Luja?

Te mindent tudó,

te Isten! Tudod, hogy megkeverted,

kigondolt, célzatos történeteddel

az életem?

Lázadót,

tényekben hívőt csináltál belőlem,

hogy, ha elbukok,

térdemen csúszva járuljak

bocsánatért elédbe hozzád,

én, teremtményed, a halandó.

Nem, nem jó ez így!

Minek lázadni, ha nincs ki ellen?

Minek az óbor, ha virágos kedvem

születésedre csak forrásvizedre

áhítoz', mert szomjas?

Ajándékod, a díszembe öltöztetett,

a kapott lány, ma elment,

Bal kezemből, frissen beszerzett sebből

vér buzog.

A lakatra,

tiédre ütöttem ököllel, a kapumon.

Uram, hagyj magamra

rám szabott kínjaimmal!

Én, itt lenn, tudd, elboldogulok

ameddig kell és tart időm.

Balog Gábor

-csataloo-

2022.12. 17. 0:26