DILLEM MA

Nem tudom, hogy éljek,

úgy, hogy ne álomlavórba érjen a lábam,

hogy kitaláljam merre fú felhőt a szél,

mitől lesz bársonyos, s mitől fenyegetés,

maga a felhő.

Mikor meséljek mesét, mikor nem.

Az elhallgatás mitől lesz több,

mint táblákba vésett igazság,

ukáz, parancs,

merre van Észak, merre Dél,

Babits miért mesél bőbeszédűen,

sokszor unalmasan

jövő és múltidőkről?

Miért kell, spongyanépek nekik, árokba lőni költőt.

Vagy majdnem azt!