JELENTÉSEK NAGYKÖNYVE, ILUS KÖNYVE.
JELENTÉSEK KÖNYVE XX.
Jelentem: Eltévedtem, emberek!
Kósza keresztutak összekuszálták lábamat
és csomót kötött éleslátásomra a vakság.
A köd.
Mindig visszatérő, örök bizonytalanság.
A félelem, hogy eltévedek,
veszítve éleslátásomat, összekuszált lábakkal,
kósza keresztutak rengetegében.
Ahogy sikerült.
A furcsa, hogy mégis megyek!
Hová-merre irány? Nem lényeges!
Ismeretlen, talány, mint a köd.
Elveszett álmot kergetek?
Jelentem, az sem lehet!
Összes volt álmaim rendszerezve,
járkálhat tömött polcok között a képzelet.
Bármit visszapörgethet, visszanézhet,
mind adott.
Az emlékezés csodákat tehet!
Jelentem, mindent megéltem!
Motoszkál út-vesztett fejemben furcsa kép.
Lányom járni tanul!
Fogja csöpp kezét, óvja-okítja
tegnap világból füves rétekre
végleg elballagott.
A kertész.
Balog Gábor
-csataloo-
2022.10.03. 16:42
JELENTÉSEK KÖNYVE XXI.
Jelentem, Keresztúr lett a medvekuckó.
Itt élem életem.
Az árnyékok nőnek köröttem.
Ki alig mozdulok, falak között teszem
a dolgom.
Robotosan.
Jelentem:
Mókásan, nevetve-kínban, örömben
elcsókolt majd egy év mögöttem.
Labirintusok között is magamra leltem
és társra is.
Másnak furcsa lenne, nekem is szinte hihetetlen,
de így van, s jó ez így!
Jelentem:
A gátparton csak elvétve járok,
szedek a lánnyal törpe mécsvirágot,
beérett magokban. A kökörcsin lila virágát
kerüljük. Csak nézzük.
Álmodjuk közös kertbe a különvalót,
Tarisznyát, s belőle kendőt nyitunk
új kenyérrel,
s két tört falat között
faggatnánk az istent,
hogy a jövendőt, csak pár évre előre
súgja már fülünkbe! Adja!
Egyformát, kettőnkre szabva!
Nézzük a vizet. Én és életem
velem csörgedező Patakja. Lány.
Tenyérben tartjuk a vonzást,
az összetartozást örök rokonnal,
folyóval. Talán-jövőt.
A keresztút előtt, Keresztúr felé,
még bedugjuk félretett ötszázasunk
a mementó megfeszített
bádogból készült gyolcsa alá.
Balog Gábor
-csataloo-
2022.10.04. 12:33.
JELENTÉSEK KÖNYVE XXII.
A hajnal a pillanatok számolható, ám mégis megszámolhatatlan sűrűjében
percegi útját a fény felé.
Jelentem, most még, vagy már újra sötét van,
de születik valami új a változásban.
Kiismerhetetlen.
Olyan, amitől félni is lehet.
Olyan, amit várni lehet, mint karácsony éjjelén
a világ ezen tájain oly ismert fenyő alatt
a Krisztust, az ajándékokat.
Olyan amit örömnek, szeretetnek, szerelemnek is
nevez a változatosságra változó neveket
alkotó emberi agy, amibe beleölelkezik,
beleöltözik és bele is szédül a képzelet,
s mint csendesen hullámzó halk vízen,
indul felderíteni az új napot.
Jelentem, jól aludtam.
Kényszeres álmok kerültek.
Ember embert nem ölt.
Valami világbékéről papolt tucatnyi
testben príma nőnemű fenség,
formás mellekkel és fenékkel,
és ment a fűtés.
A kenyér ára keresetekhez volt hasonlítható,
s mindenki, még az is aki nem szerette,
kapott a friss, idei búzából sütött
fehérhez, darabka ezt-azt, kedvérevalót.
Jelentem, az álom oly szép volt,
hogy nem maradt más,
mint felébredni.
Tettem.
Ma az autót viszem profilaktikára
menetrend szerint, s holnap
tán magam megyek.
Balog Gábor
-csataloo-
2022.10.05. 3:07
JELENTÉSEK KÖNYVE XXIII.
Jelentem a szilánkokat nézem,
mondhatni szórakozottan.
Már gondolkodásra sem késztet
a homo sapiens önpusztítása.
A hatmilliárd tengerén gálya
a hangzatos hamis eszmékbe burkolt
önzés, a pénz, a Mammon.
Tervezett halált nyomnak le
tömegek torkán a gyilkosok.
Jelentem, ez rosszabb, mint
Pangloss mester torz világa,
Candide optimizmusa semmivé fakult.
Lány áll az úton, széttéve lába,
családja várja, mit hoz vacsorára
bevételéből.
Ágyútöltelék lapul, esélyt sem latolgat,
Holnapja nincs.
Mi az a holnap, ha a ma is megátkozott?
Valami festett szőke fenyeget,
bottal -albán légvédelem-
magasban szupertechnikát,
és megfagy a lélek, a koldus,
meg a polgár
hideg oltárán a számításnak.
Ordas eszmék szépen átértékelődnek,
cirkusz már ritkaság,
csak kenyér kéne a népnek,
de vetni nincs béke-föld,
aknamentes,
és nincs, mert rátelepült a hatalomvágy,
nincs jövő.
Megértem.
Jelentem nem értem!
Ezt sulykolta két évezrede
fogékonynak mondott ember-eszekbe
a hit, meg a vallás?
Mi ez a hirtelen bevállalt megiramlás
a semmibe?
Ma lilahagymás zsíroskenyér
lesz reggeli-ebédem,
s lefekvés előttre rittyentek
két fő asztalára valami híg levest.
Hallgatag többség!
Kevés és kicsiny vagyok!
Nem értelek.
Balog Gábor
-csataloo-
2022.10.05. 7:27
JELENÉSEK KÖNYVE XXIV.
Jelentem
a fenn, a még a fényben járóknak
itt lenn,
és jelentem a fentieknek,
a két Miklósnak, Beának Egonnak
és Péternek is,
akikről nem tudom,
látnak-e fentről és van- e idejük figyelni
a mi,
lenn maradottak változásait,
hogy
hajunk már rég az őszbe fordult,
sőt telet idéz,
tudásunk változatlanul kopik,
értékeink csak szűk körben,
leszármazottjainkban élnek,
s alakulnak változó világgal
ki tudja merre-mivé.
A világ is változott.
Jelentem, megmaradtak,
vagy elmentek szerelmeink,
találtunk újakat, ha kellett,
ha volt szerencsénk és kegyes volt
hozzánk a sors,
s a torz szőttesben, életünkben,
az ősz virágainak szépsége vezet,
egy nehezen viselhető,
de élhető harmóniába:
Az elmúlás felé.
Balog Gábor
-csataloo-
2022.10.07. 4:38
JELENTÉSEK KÖNYVE XXV.
Jelentem,
elszállt életről gondolkodom.
Magzatokról.
Ígéretekről.
Magukra hagyott
lelkekről, kik ma szellőként
vándorolnak, télidőn,
teraszomon.
Felelősségről. Reményről.
Döntésről, döntésképtelenségről.
Tétlenségről.
Tudatlanságról. Kényszerről.
Társas társhiányról.
Fullasztó, lápos,
lehúzó világról!
S köztük csendes vizekről,
duzzadó, szép hasadban.
Jelentem itt is:
Elfecséreltem!
Szeress!
Kóma-közelt már rég
messze kerülő lélek-kábulatban,
hiszem,
veled
újra elkezdeném,
valahol, egykori óvodámtól,
kislapátosan, homokozóban,
hinta, vagy ringlispílen forogva,
az életem!
Balog Gábor
-csataloo-
2022.12.10. 11:08
JELENTÉSEK KÖNYVE XXVI.
Jelentem,
néhány napja már, hogy
erre jár idősebb fiam.
Az első, belőlem,
s anyjából egyetlen kipréselt
egó.
Távolról jött.
Köztünk öt éves törés után,
a tény, hogy itt jár,
neki nem öröm. Ma nem!
Semmiképp.
Üzent.
Megadta láthatás lehetőségét,
mint kegyet, magasból.
Istennek, tévedhetetlennek
hiszi magát, s világa idomul
képzetéhez.
Nem ép.
Jelentem, nem számolt velem!
Minden trükkjét
már régen ismerem! A pohár betelt.
Látni nem fogom.
Lélekben, felülök a technikára,
s elutazom. VIP jegyem van.
Elviszem.
Át a nagy kék vízen.
A szürkeállományában sem maradok más,
mint korcs félreút.
Nehezen elővarázsolható.
Eredete.
Itt,
ne tudja hol,
feszülő izmok burkában,
négy hónapja él, lüktet élet.
Nem pótlék, nem helyettes.
A mindent túlélés
ígérete. Esély, búcsúzás előtt.
Balog Gábor
-csataloo-
2022.12.10. 11:40
JELENTÉSEK KÖNYVE XXVII.
Jelentem, Odüsszeiám
második része is kész,
összefésült.
Már ötszáztizenkilenc oldalon,
hirdetem fióknak, hogy
szeretlek, piedesztálra emellek,
ha kell, ha nem!
És ebben, persze benne, hogy
még létezem, rontom
szép világom jó levegőjét.
Emlékezem minden időkre,
teszem fogyóban lévő dolgaim.
Tán kegyes lesz a fentlakó,
a döntnök,
ha tud rólam, egyáltalán, s ad
laufot-időt, hogy befejezzem,
őt dicsőitően is a történetem!
Hajnali,
már megírt leveleimmel, szerelmem,
hálával, ezer fohásszal,
s a kővel, amit Szüszifosz
görgetett.
Jelentem, jön Karácsony,
két nap, s Luca-búzát is vetek.
Időm, ha lesz,
majd lesem ébredését! Ablakom párkánya
félreteszi, őrzi majd,
de csak Neked!
Balog Gábor
-csataloo-
2022.12.11. 20:41
JELENTÉSEK KÖNYVE XXVIII.
Jelentem:Otthon!
Egyedül, mert így akarja
kényszer, sors,
esetlenségem, öregségem,
a kerti kút káváján
már vizet nem látó rigó.
Jelentem,
az ég azúr,
felhő nem borítja,
nem rejtőzhet mögötte
Eszter, Marína, s Ilon sem!
Nő, NŐ bizony
a díszes társaság fönn,
lesnek, figyelnek,
vigyáznak, hiába rám.
Cinke teraszon magért
még nem kujtorog.
Korai még A fagyok
be-be köszönnek, de gyengék.
Mint a fű!
Élnék, megmérettetnék
még egyszer, újra!
Átaludnám a Kisded érkezését,
s beleébrednék,
bele, bizony az ültetett. Lopott
hóvirághagyma
kipréselt kelyhébe
jövő tavasszal!
Békülve haldokló téllel,
kezemben szentjánosbogár
kezdeménnyel.
Lámpással sokaknak.
Jó úton!
JELENTÉSEK KÖNYVE XXIX.
A VALLOMÁS
Jelentem, neked, visszatért,
megtalált,
kiteljesedtem!
Bensőmben gazdagabb lettem,
második veled-tavaszban
majd ötven elveszett évem
lett új olvasat.
Új értelmet kapott
fürdés a kádban,
csillagnézések az éjszakában,
eldobbant szívdobbanásokat,
bagolyszárny suhanást hallgató fülek
teraszon, mezítelen a nyárban,
és téli éjszakában
a lerúgott tűztakaró.
Veled nehezebb, mint
bármikor korábban,
és fogyóban lévő Holdban a vonzás is több.
Az el nem múlást adod
szóban, történetekben,
egybecsengő, be nem tartható,
betartottnak tudott,
nem remélt ígéretekben,
arborétumokban, ligetekben,
nálam, szobámban, ágyban, asztalomnál,
tajtékos érzelem-halomban,
karomban te,
a Te,
kettős életedben, magad választottjaként
engem kiszemelten,
sokáig kóbor-elveszetten most,
hazatérten!
Keserveimben is.
Balog Gábor
-csataloo-
2023.02.19. 16:43
JELENTÉSEK KÖNYVE XXX.
MEGHASONLÁSOKHOZ KÖZEL
Mondd csak,
hogyan kereshetem bennem,
te rám nyelvet öltő,
a ketten elvesztett éveink?
Mondd, hogyan illeszthető
fél-, vagy egészen elveszett pásztoróráinkba
az emlékezet homálya,
kibogozás-igénye mindnek,
mi félre vitt két életet?
Mondd, mi disszonáns abban,
hogy élet, életvitel, pénz,
megélhetőség, a kényszer
és én, azt nem felemlegetve,
(ugyan, dehogy, rágottan,
mint fa kérge őzcsapattól)
tűröm, viselem,
nem kérdezem,
s te mondod?
Beszélsz hűségről, míg én,
férfi-ismerőként,
elképzelhetetlenként könyvelem
a jellembe nem illőt?
Elfogadottként meg sem könnyezem?
Mondd, leszünk mi képesek
egymásra úgy találni,
ahogy ma létezünk?
Meg későn megélt szerelemben,
ami tiéd felém,
s enyém is, a versa,
mert bennem is fogantatott?
Illesz egyszer majd hozzám,
nekem elrendeltetett,
hogy nem osztunk
semmi kényszerek miatt
múltat, jelent,
azok értékelését,
csak valami totálban, nagytotálban,
biztos-bizonytalanban
éljük meg ketten,
együtt ébredő-elalvó
semmi mindennapjainkban,
holnapjainkban,
hóban, olvadó tavaszban,
izzasztó nyarak maradékában,
ősszel platánlevéllel betakart,
bejárt útjaink, önmagunk?
Holtomiglan, a télig?
Balog Gábor
-csataloo-
2023.02.20. 18.52
JELENTÉSEK KÖNYVE XXXI.
ÉJSZAKA
Jól kitapinthatón
sejlik az éjszakában
korai hajnal bujkáló fénye.
Álmok ébredésükre várnak
a mélyben,
ez nem lassú szuszogás ideje.
A mély-tudatban,
valahol lakhelyét szépíti
előbbre jutás vágya,
csavarkulcs
csusszan fogáson – hatszögű.
Holdtalan égbe beúszik
Ákosok napja,
közeleg vége a februárnak.
Emlékek mutatják
hozzád eljutó utak kuszaságát.
Látom a mályi dombról
a rónát, le, Délnek,
terelgetek valami szép lányt
egy hálószoba, találkozás felé,
hogy megöleljem, vagy elveszítsem
húsz éves távlatában az időnek.
Most nem nőnek
a csendek tovább.
Megáll az óra.
Fázik a lelkem, kéne köré
valami takaró!
Remény ébredezik.
Szememben
a tegnapi munka okozta vérfolt,
is felszívódik,
sarkába kilökte
holnapok eljövő könnye
a belecsapódott
ág-nyesedék töredékét.
Rád gondolok, aki alszol.
Gátakra.
Idő-kikutatta medrekre,
hol életvized kereste,
hogy jut el hozzám.
Kövekre, amiken él még
zöld moha,
s a forgóra, miben
eltűnve időnként, egy vízirigó
bogarat kutat.
A kép éles.
Az arcod, az ágy,
a lerúgott takaró!
csak kezem nem látszik,
hogy betakarjon.
Balog Gábor
-csataloo-
2023.02.23. 3:25
JELENTÉSEK KÖNYVE XXXII
Jelentem, a szerelem szép és éltet.
Diadalkaput épít a lánynak,
önmagának,
és télben is izzadtságcseppes nyarakat
varázsol fél-, meg egész órákra,
hálószobába, szállodákba,
lopott légyottokon.
Épít, farag belőlem valaki jobbat,
s közben kiöl belőlem
életre rögződött tisztesség-tudatot,
reményeket állandóságra.
Mindent a változás helyett
kivárásra, parkolópályára tesz,
s a kertben társnak állítja
öreg autóm mellé a szürke
Mercit, gesztenyefa alá,
virágok közé.
Jelentem, a szerelem szép és az élet!
Nincs más utam.
Balog Gábor
-csataloo-
2023.04.11. 2:57
JELENTÉSEK KÖNYVE XXXIII
Holdacskám, Kedvesem!
Ma megint ragyogtál éji egemen.
Sugárod a fényt adta bő marokkal,
ezüsttel,
bevilágítottad szobám,
elfogyó életem.
Csak a nálam-éjben
lehet ily szép a tested!
Latolgatom, lesz talán nap, hogy
munkába indulón is
itt felejted ágyamban magad?
Képes lesz égi, nappali vándor
leragyogni rólad az ezüstöt,
hogy arannyal vonja be. írja felül
ugyanazt?
A pár óra, míg aludtam, most kevés volt.
Fájtam.
Nem a lelkem.
Árnyak köröttem meg nem jelentek,
ők mind, már rég más dimenzióba mentek,
csak sziklakertem, köveimben
élnek tovább.
A Kert?
Az, bizony tenéked nevel most
friss orgonát, növeszti rózsa bimbaját,
vadlenem kékjét ígéri.
mint az ég egy darabját neked!
Kávé, gyors zuhany, munkásruha!
Dolog van!Ébredj, Kedvesem!
Balog Gábor
-csataloo-
2023.04.12. 5:17
JELENTÉSEK KÖNYVE XXXIV
Kertem április lágy esője öntözi.
Amolyan hangja-nincs eső.
Frissen ültetettjeimben
napos, fénnyel telt ünnepek sejlenek,
tavalyról előtörtekben
semmi múlt, csak jövő.
Ügyetlen, munkamániás
méh szárítkozik veranda védett
terében.
Arcodat nézem.
Keresed
ráncaim között ifjúkorom.
Látod is, érzem!
Ahogy sosem,
perdülök táncra veled
nyári záporok
súlyos cseppjeitől megveretve.
Évszakok soka
hízlal Sosztakovics-keringődallamot
fülemben,
és, ha kell,
majd elalszom csendben
ideje jöttén.
Jelentem, tavasz van, és
értelme minden újraébredésnek!
Fák-füvek beszélnek
elmaradt havakról,
hangyaboly, bogárhad éled,
óriás, kenyérré kisült
tegnapi morzsát helyez
vén kezembe a sors.
A szerelem.
Balog Gábor
-csataloo-
2023.04.14. 11:56
JELENTÉSEK KÖNYVE XXXV.
Ha
úgy engeded
magadnak visszaköszönni a múltat,
a tiéd, az enyém, vagy bárkiét,
hogy elfelejted,
az létező, lezárt és
megváltoztathatatlanságában
már rég megváltozott....
Ha
engeded, hogy nyakadba üljenek
agyatlan sanda félszek,
feléled a jelent, a jövőt
virágos tavaszban,
a telet keresed, azt, ami
csak jégvirágokat hoz világra....
Ha
tanulságait keresed,
kívánod levonni megéltjeidnek,
mások rég felejtett megéltjeit is
tisztelned kell,
kákán csomókat nem keresni,
és fellebbezésnek esélyét kizárva
ítélkezni feltétlen késztetésként
hamis képzeteken: Hiba....
Nézd,
én átéltem mindent!
Özönvizet és tűzvészeket,
érzéseket és azok kopását,
felejtések előtt az idő
kopogását
ráncos homlokon!
Tudom, mi az elmúlt,
és hajnalaimon, vagy éjszakám
magányában
nem árnyképek ringatnak
álmok között!
A te arcod mosolyog, nevet
fehér falamon,
és bosszant, ha azt hiszed,
bármi múlt
fontosabb lehet, bevillanhat, visszatérhet,
árthat annak,
ami a szerelem!
Ami te vagy, az örök!
Balog Gábor
-csataloo-
2023.04.26. 5:45
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése