EMBERÁLDOZAT

Uram!

Tán emlékszel még játékszeredre,

Ábrahámra,

kit a megjelölt hegyre, oltárhoz küldtél,

hogy erősítse meg hitét.

Ölje meg fiát!

Ja, ja, az Izsákot!

Mikor ezt tanultam,

még nem tudtam,

hogy apa vagy, neked is

lesz majd Fiad,

mert korábbi létezéséről nem szólt a fáma,

nekem,

és Ti sem, hárman a Lélekkel

egy, egyetlen Istenem!

Uram!

Emlékszem arra is, hogy Izsák

megúszta!

Angyalod szólt az apára,

már nem kell áldozat!

Te, ott elérhetetlen, hiszel neki!

Parancs kiadva – beosztott közvetítéssel

visszavonva.

Magunk közt - lehettél volna

kicsit lazább!

Uram

az apát kérdezem

én a porszem!

Mondd, végiggondoltad tán

egyetlen egyszer,

megérte-e

elcseszett játékszereidnek adni,

megfeszíttetni

egyetlen Tenfiad?

Hisz nézd!

Rossz munkád gyümölcse,

hogy a kezdetektől

csak ölik egymást!

Feltételezni a szándékot,

hogy eleve ezt akartad,

nem tudom!

Uram!

Választ, Tőled,

mint más, én sem kapok.

Megérem, vagy nem a holnapot,

mit se számít!

Belátnád végre,

hogy Mindenhatóként

is hibáztál,

mikor megalkottad, s magukra hagytad

sok játékszered?

P.S.: A blaszfémia vádját

kérlek ne süsd rám!

Csak kérdezek!

Mint a sok százezer kisgyerek,

ki ma Földeden,

éhezik, veszíti szülőjét,

s menekül!

Ha látod, én nem ragoznám,

Ha meg nem – MINEK?

Balog Gábor

-csataloo-

2022.04.13.11:44