ADD MÁR
Az orgonákat, ahol az élet fogant,
kivágták.
A tiszafát is kitépték kezek.
A lakókocsit, ahol élet megroppant,
elszállították trailerek.
Maradt a pusztaság, homok.
Fű, kiszáradt, bab, kiégett,
kútban, mindkét talpát vesztett,
vizet kutatni sem képes lábszelep.
Vetemény? Romokban!
A porban, estelente?
Fáradtan bóklászó kertész
talpára éhes dinnye.
Király!
Hatvanhatból szerb-magyar kérdés:
„Mi fáj?”
Hetvenkettőből esőváró ima.
Hetvenkét éves öregember.
Élet? Szimfónia? Rapszódia? Hard rock,
nagyon!
Szép, nyári nap. Hetvenháromból?
„Vándor”?
Vándorok!
Elvontatott, guruló szörnyszülött
helye előtt terasz.
Fedetlen. Az árnyékolót már lelopták
szegények-gazdagok.
Semmi sem fáj! A kor, az őrület telepszik
ma is szép világra.
Rendet vágni már elfelejtett
a most is útjait járó örök barátom,
a kaszás.
Balog Gábor
-csataloo-
2022.07.27. 6:59.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése