MUSTRA

MUSTRA

Ahogy elnézem írásaim,
akad közöttük rendesen
papírra nem való.
Elsült agy, visszapillantó
magán-hasmenés,
szóval szar is rendesen.
Ennyire telik, múzsa
nem fészkelt ölembe állandóra,
nem ér rá, nem mindig figyel
és nem üt kezemre,
ha billentyűzet varázsa
pötyögni késztet.
Lapozgatok. A mát, a tegnapot
holnap reggelbe nézem,
értékem kutatom, ha van.
Arcomra húzott maszkot,
tükrömre ragasztott önarcképet
súrolok WIM-mel,
és rímmel teli padlásokat
takarítok ÁVO-sa verseimnek!
Nyüszítenek, hogy úgy volt a jó!
Pedig így lettek olvasható,
messze nem gagyi!

Balog Gábor
-csataloo-
2008.08.26.

A JÖVŐ

A JÖVŐ

A jövőt, neked, mondd,
hogy énekeljem,
kottája nincs,
dallamát nem tudom,
a szöveg, mit
mondhatnék monoton,
egyforma hangon,
meg nem írt,
csak találgathatom,
mit kéne rímbe szedni,
lángoló szemekkel
fény felé emelni
két tenyérrel,
és váteszként
szétkiáltani a szélbe.

A jövő, minden
napommal rövidebb,
tömör titok,
bosszantó délibáb,
tudom, ott van előttem,
látni mégse látom.
Lehet csoda,
benne világom
minden elérhető,
s el nem érhető
tárháza várhat,
megoldhatatlan talány,
kőkemény agytörő,
zsákutca,
a kincset ásó
kanyargós vájatában,
az érctől távolra csábító
könnyű fejtés,
torz oldalvágat,
és megtett út jutalma
lehet akármi,
sőt jutalom lehet az is,
ha nincs több lépés
az úton.

A jövő?
Elhullott mag,
mit találtál,
forgattad kezedben
arra vártál, szóljon,
de hallgatott.
Te bizton tudtad,
magot fogsz kezedben,
hát elvetetted,
öntözted, lested,
amint kibújt
földből az első
zöld levél.
A jövő sem más,
pont ilyen,
mindent ígér,
míg zöldben a növény
zsenge szára,
és virága rügyben.
Ülsz előtte. Szemedben
táncra kelnek
ismerős színek,
tudod, hogy új lesz,
más, mint már ismert
növények,
félted, őrized,
magadból építed
vázának rostjait,
s mert a várakozás
nehéz és álmosít,
fejed a tő mellé
lehajtod, hagyod,
álom nyomjon el.
Míg alszol,
jövőről álmodsz,
nemlét mezsgyéjén
tett utazás -
hited erősíti.
Aztán, a semmiből,
köpenyes kertész,
- csuklya szembehúzva -
ásóval jön,
tövestül viszi holnapod.
Mehetsz utána,
mezítláb, gyalog,
megkeresni!
Ennyi a jövő.
Csak ennyi.

Nincs ének jövőről,
kedvesem,
s a hit is csak
annak köszönhető,
hogy jössz velem,
és fogod kezem.

Balog Gábor
-csataloo-
2008.05.15.

AUGUSZTUS 28

AUGUSZTUS 28.

A Szévics bolt felett a póznán
malomkeréknyi gally,
hangos verébhad oldalában,
s a zsivaj felett a csendben,
gólyapár.
Megjöttek márciusban a vízzel,
és vízre jártak,
a csücski mocsárba.
Fészkük sokáig
nem maradt üres.
Az idén hármat neveltek,
majd visszatérőt,
itt otthonlevőt,
és augusztus havában Julis,
az egyszerű ésszel áldott
csodálkozott először
a szárnyukat próbáló
útrakészülőkre.

Nagy út, mint az élet,
bújni nincs hová előle,
menni kell,
és felkészültnek is lenni,
eltenni ezernyi képét
a nyárnak, fészeknek,
boltbajáróknak,
kutyaugatásnak,
csöppnyi részét
a történelemnek.
Akár kisbetűkkel.

Elmentek. Nem kellett integetni,
mert senki nem tudta,
melyik kiruccanásról
nem jönnek vissza.
Láttam, kis csapat gólyatárs
gyülekezett a tónál.
Semmi kelep,
se búcsú látható,
csak a fészek üres.
Vagy mégsem?

A verebek, s velük mi is,
szürke robotosként
mind ittmaradtunk.

Balog Gábor
-csataloo-
2007.09.07.

TÜKRÖM-TÜKRÖM

TÜKRÖM-TÜKRÖM

Fél életem leéltem veled!
Legtöbbször elégedett,
macskának „itt a hal” pofát
zsigerből arcra tudva.

Reggel mért félsz tükörtől?

Tudnod kéne, nem?
Nem érdekel,
kettővel több lett-e szarkalábad,
kilód, ma mennyi,
és kell-e soláriumba menni,
hogy bőröd éppoly
selymes-simán
legyen félbarna, fátyolos,
mintmikor huszonévesen
varázsod megfogott!

Látod?
Próbálom mondani:
A külső változásai,
ha együtt vannak
a mérlegen
éveken át viselt
velem,
hatásuk semmi,
majdnem marginálisak!
Csak te vagy fontos,
és feloldott,
elmúlt,
eltáncolt,
két gyerekbe préselt,
halni képtelen,
mégis változó,
tényként létező
leélt időnek
puszta ténye.

Nézz bátran a tükörbe!

Balog Gábor
-csataloo-
2008.04.01.

CIRCENSES

CIRCENSES

Színes petárdák,
csupa kék, arany, vörös,
festik az éj sötétjét,
az ismeretlen
rögös holnapot
hamis szivárvány
számtalan színébe.
Durrognak, mint
nagygyűlésen a frázisok
szocik, liberálisok
rendet, tisztességet ígérő
hazugságai.
Hamisak, szépek.
És rájuk csodálkozik
a gyermeklelkű,
játékra, botlásra,
örömre kész arrajáró’,
egyszer valóban
felszabadulni vágyóember.

Balog Gábor
-csataloo-
2007.12.31.

MADÁR A DRÓTON

MADÁR A DRÓTON


Valami idétlen
gerle,
kis szürke test,
kecses,
hozzá meg
semmi ész a fejben,
félúton
valóság
meg a Hold között
ül dróton.
Az alkonyt lesi,
csak ül,
dolgát sem teszi,
semmi „hol egy fűmag,
vagy valami más ehető”,
csak ül,
jól megfigyelhető,
ahogy nézi
a Holdat.
Kell, vagy nem,
eljön a holnap,
a gerle,
még ma felébred
bámulatból,
fél nyolckor,
vagy fél kilenckor
fészkére száll,
kirepült fiókát
- itt a nyár –
már nem talál,
párja sem jár
fészekre hálni.

Gerle, balkáni,
terjeszkedő,
galambot, verebet
elüldöző,
de karcsú, mint az álom.
A páromat várom
ma este is,
mint dróton
Holdat bámuló
bolond madár.
Nem jön már többet.

Tudtad, hogy
balkáni gerlénk,
mind,
költöző
madár?

Balog Gábor
-csataloo-
2008.06.10.

GERLELÁNY

GERLELÁNY

Bolond tán ez a gerlelány,
évente visszajár fenyőmre!
Mint kívánatos nőre
néz rá, hol ez, hol az
a kvázi-párjelölt,
kerengő táncokat jár,
búg, burukkol,
majd, a nász után,
ügyetlen, fészket tákol
frissenjött magányból.
Hímje már máshol billeget.

Ráül, pottyant két-három
tojást, s másnap egyet lever.
A maradékot, míg inni megy,
évente mókus viszi el.
Megközelíthető helyre rakta
utódja lakhelyét.

Idén se más a kép alapban.
Hajnali gerlehangban
a remény élt tovább.
Nagy számok igaza
most rámosolygott,
három tojásból
egy élet megmaradt.
Tollasodó, szép fiat nevel.

Csendben bevállalt
sorsok köröttem,
harcok,bukások,
nagynéha győzelem,
A gerlelány előttem
átélt vagy öt telet,
tavasszal ötször próbálta meg
világát tenni szebbé
egy továbbbaktatóval.

Te meg feladnád?

Balog Gábor
-csataloo-
2007.07.26.

HAIKU

HAIKU
(magyar haiku kedvelőnkek, művelőknek)
Ba-rack-fa- á-gon
Űl-gyű-rű-fütty, méla kín.
O-da-benn to-lul.

Al- far-hang i-nog.
Ko-csá-nyon ih-le-tet kap,
Y-pernt i-dé-zi.

 Le-vél rez-ze-nő
Ér-zi a le-hel-le-tét
Vég-bél-sze-lem-nek.




Mély tisztelettel kérek elnézést minden kedves olvasótól. Haikuban utaztam. Igyekeztem megfogni lényegét. Lehet, elszállt!


Balog Gábor
-csataloo-
2008.08.21.

HIVATÁSOS

HIVATÁSOS?

Gyermekkorom
majd összes csínytevése párja,
képernyőmön megjelent.
Akaratlanul mondott hogyvagyot,
úgy, hogy feleltem,
jól és itt vagyok,
ez,
és megismersz?

Naná, hogy megismert!
Lehet ekkora arcot felejteni?
A folytatás szimpla,
majdnem kommersz:
én elmesélte… és ö is elmesélte….
Aztán hívtam újra játszani,
beugróst, beugratóst,
magunkat majmolót,
és királylány-királyfisat,
és jó volt vén fejjel
játszani bolondot újra,
nem parancsra….
Jó volt hallani, ahogy elbeszélünk
fogható magunk
összes burkát kerülve,
s korlátra ülve víz felett,
csak lógáztuk lábunk.

Szóba hoztam a verseim,
adtam belőle és furcsa fordulat,
a pajtás előkapott múltjából egyet,
hogy neki abból jutott,
társa volt évek során,
és hivatásos.
Verselő.
Ejnye, ostoba nő!
Mondtam volna,
ha lett volna merszem,
de mert szerettem
mért mondtam volna ezt?
Csak rákérdeztem: mi az,
a hivatásos?

Elgondolkozott, s aztán
válaszként valami frázist adott,
de eljön ígérte,
megnyírni vadhajtásaim.
Várom!
Balog Gábor
-csataloo-
2007.07.18.

MEGY A BOMBA!

MEGY A BOMBA!
(szentségtörés)


Idézzük meg a nagyokat,
osszunk magvas gondolatokat!
Üzenjünk vissza időben,
hogy elmenőben mit rontottak el,
ki, melyikük, mit hogyan látna,

ha,
Csipkerózsika-szemmel bámulna
mai világra itt, mellettünk,
persze barátként,
jótollú társként!

Mi majd mindent elmagyarázunk!
Fejébe
kéretlen rendet csinálunk
és megmutatjuk azt is,
hol, mikor baszta el a jambust.
Ejnye mán! Oly szép a nyár
még így elmenőben is!
A bujkáló tehetség sem álom,
van az is.

Minek, hát, velük beszélni,
keresni fényt mi művedre vetül,
ha nevét idézed?
Gyengébb a gondolat,
Ha Te mondod?
Te!
Érted?
Mankó, történelmi név repül a szélre,
s az egészre, minden kiérlelt gondolatra
a Téged olvasó reklámblokk nélkül
adja voksát.
Mert szeret!
Vagy dob szemétre.
Miért félsz Magadtól?

Balog Gábor
-csataloo-
2008.08.17.

Egy groteszk, azoknak, kik kéretlen megidéznek nagyokat......

INVÁZIÓ

INVÁZIÓ

Háború volt a hálószobámban.
Hadad üzentem meztelen,
kezem kiküldte felderítőit,
fejemben haditanácsot ült
sok elmúlt szerelem.
Miként, mily taktikával
induljak csatába érted?
Keresett gyenge pontokat.
Fejem válladba fúrtam,
latoltam esélyeket
jókat, sőt szebbeket,
és gyalogos csókokat küldtem
csatatérre, bejárni
lazuló testedet.
Bőrön, nyakon,
elfoglalt magaslatokon
nyelvem hegyével
bontottam aknazárat,
és körkörös védelmed
közepébe tettem az ujjam.
A várt megadásra
elindult nagy bevetésre
löveg vezette kocsioszlop,
és nem csikorogtak a talpak
bevonuláskor.
Csak megadás látszott,
feltétlen, örök
és szemed fehérje.
Csókjaid parlamentere
zászlóként lobogott
a gyertyafényben.
Így egészben, mondtam,
így kellesz megadottan,
és sortüzet adtak a
győztes behatolók.

Hittem, meghódítottam
a világot, de látod,
múlik a perc, s ahogy ölelsz,
az örök leigázott csendben
kiszorítja a pihegő győztest.

Jöhet a Béke!
Kérlek, mosolyogj
és tarts meg örökre,
mint hadifoglyot!

Balog Gábor
-csataloo-
2008.08.15.

ÜZENŐFAL

ÜZENŐFAL

Most olvasom,
egy ismerősöm ismerőse
szarba’ van,
ellopták lovát,
díjnyertes kancát,
és persze, mi lesz most?
Tolvajt elkapni,
Megfogni grabancát
nem egyszerű!
Az üzenet fájdalmas,
nekem átjön a derű:
A citrom megmaradt?

Balog Gábor
-csataloo-
2007.02.26.

TISZTA LAP

TISZTA LAP

Új lepedőt húzok.
Fehér, frissen vasalt.
Kéz alatt ropog.
Bújik benne tisztaság,
klór, keményítő, szappan
és más illatok,
öblítés utáni szélben-száradás,
zászló a kertben, feltétlen megadás
mosott jele,
hírnöke annak, hogy hazataláltál.

Balog Gábor
-csataloo-
2008.07.09.

SÚLY A VÁLLADON

SÚLY A VÁLLADON


Mondd, mit kell még elviselnem?
Mondd, mit kell még elviselned?
Mondd, mit kell még elviselnie?
Honnan az erő a viseléshez?

Mondd, miért hiszed, hogy nem öl?
Mondjam-e miért hiszem, hogy gyilkol?
Kérdezzük őt is, miért piszkol
be tollvonással sorsokat?
Értelme lenne? Visszafelelne
Népszabadság főoldalon?
Megmagyarázná, hogy ott a szíj,
nadrágon virít és húzni kell má’meg,
hogy átvészeljük őt?

Mondd az utánad-utánamjövőt
mivel indítsuk útra?
És mondd Kedvesem,
ugyan, merre indítsuk?

Hallgattam sok-sok néma válaszod.
Megoldásokat? Tudod, nem kell
keresni! Adottak!
Miért nem csinálunk most,
de rögtön,
igazi
ellenforradalmat?

Balog Gábor
-csataloo-
2008.08.11.

'''VICC

’’’VICC

Mondd? Ha munkát
nem kapok,
a pénzem, is elfogyott,
kitűzzem mellemre
a sárga csillagot,
mert ötvennyolc
éves vagyok,
vagy elég lesz,
ha magamtól,
szépen elindulok
valahol tűzben
leadni kalóriát?
Megyek, ha kell,
és nem várok,
nem is kapok
glóriát
kényszer-önfeláldozásért,
emléknapom se lesz,
kereszt, jeltelen,
csak többszázezernyi
társam,
akikkel együtt hibáztam,
mert nemtelen
korba születtem.

Jó hír, a fenn,
és úton maradóknak!
A nyugdíjkassza
spórol velem,
csak bevétel oldalon
jelentkezem.
Sz’asztok sorsosok!

Balog Gábor
-csataloo-
2008.01.29.

VALÓ VILÁG

VALÓ VILÁG
Tölgy a téli erdőn,
kopáran, várva új tavaszt,
ágán méregzöld bokorban
fehérbogyójú fagyöngy.
Mindegy mily hideg van,
virít, elszívja nedveit,
maradék élniakarásnak.
. - - - .

Honlapot vizslatok,
az adatok maguk
is információ,
a forma változott,
no nem sokat, a tartalom,
sajnos, maradt.
Betűkből fénykép,
és akaratlan is
jól kirakva,
konzervdoboz,
a múlt egy darabja,
jövőből semmi nem jutott.
Vagy húsz emberarc virít
komoly-szerényen,
persze alul,
hogy tartson bakot
a felkapaszkodottnak,
kettőnek is.
A piramis
csúcsán a középszer
mosolyog.

Balog Gábor
-csataloo-
2007.10.10.

SZEGFŰ

SZEGFŰ

Látóhatárig nyúló
nagy zöld pázsiton megyek,
pedig csak látomás,
úgymond, pihenek,
gyűjtöm a harci kedvet,
ha tetszik, az ébredéshez.
Koránkeléshez szokott,
munkába kopott
test játéka ez,
a zárkózott kitárulkozása,
magány oldása,
összetartozások feláldozása,
álomért, álom ellen,
csak menetelve,
szemben semmi szél,
és fények is csak
halkan orgonálnak.

Megállnék, itt a mezőn,
kérnék helyet, hogy maradjak,
De zöld fű felett a varjak
ülnek karácsonyt,
elzavarnak, álomvilágból
kiszavaznak, - jó munka –
hangos károgással
szárnyra kapnak,
és búcsúzóul,
szegfűt dobnak elém.

Balog Gábor
-csataloo-
2007.10.16.

FŐCÍM

FŐCÍM




Bulvárlapok főoldalán nézem a boltban
főcím-libányi röptét kvázi hírnek,
rászánok hetven forintot.

Ismerősők.
Ezek pont ennyit érnek,
Hisz félig benn, félig kinnfentes
kutyaütőként látom,
kocsmában hallgatom
személyes, nem cáfolható
beszámolóként kapom
egyszerű tényeit a létnek,
hírgyártás, pénzcsinálás,
pénzleosztási trükk-meséknek,
és dokumentálja rossz fotós is
a villogást.
Olvasom a gágogást
és mosolygok,
önként kidobott hetven forinttal
toborzok újabb olvasót,
mert bár színes,
a lapot a presszópulton felejtem.


Balog Gábor
-csataloo-
2008.08.08.

TRANSZFORMERHAJÓ

TRANSZFORMERHAJÓ

Alig hiszem,
majd hatvan éve,
vízjegy szülöttét,
vízre tettek.
Úszó, kis szerkezet papírból.
Lettem lenge csónak
felnövőben,
majd gyors vitorlás
tudást hajszoló,
aztán szárnyashajó
szerelmet álmodó,
később, évekig,
gondok robotját
vízen vonszoló,
búzával megrakott
uszályt vontató,
vagy épp tolóhajó.
A folyó csak loholt,
mindegy volt,
hegy-, vagy völgymenetben,
én mentem.

Most kopott motorral,
mit részekre bontva
még széthordanak,
rozsdás vén bárka,
télikikötőben,
se komp, se jégtörő
nem lesz már belőlem.
Fagytól remegve félem
eljövendő
kékfényű lángvágók
idejét.
Balog Gábor
-csataloo-
2007.12.30.

A SZÓ ÉLE

A SZÓ ÉLE


Mint rossz kabátot
úgy adta rám a távolságot,
falnak, betonból,
macskaalomból összegyúrt
mondatokból,
közben párnánk csücskiben
a vászonba gyűrt szerelem
sikoltott százezer megaherzen,
fülnek hallhatatlanul,
és hirtelen nem maradt
mit tanulni többet,
ötletszinten rekedtek tervek,
ásott vermek lopództak
láb alá-elé, és feléutakra
került határsorompó.
A szó belé, belém szorult,
csak tolult gombócbatelten.
Mi mást tehettem volna?
Kiköptem.

Azon az esten öltünk.
Mi, ketten.

Balog Gábor
-csataloo-
2008.08.07.

IGAZSÁGAIM

IGAZSÁGAIM


Jó érzékkel nyúlok a szarba,
ha igazságokat keresek.
Olvasni tanultam,
nem is keveset vettem le
polcról, újságból, könyvből,
a jóból is jutott és maradt hely
műhelyszemétnek.
Nem ismertem ki szárnyalását,
sem földhözragadtságát az észnek,
ha van bennem egyáltalán.

Igazságaim kétélűek,
hirdetik, mindent lehet,
bátran, kimondva megvitatni,
ellenségeskedésnek is parolát
adni ismerkedéskor,
és hallgatni szóra,
oly mindegy, hol,
reptéri váróba’, kocsmazúgban,
vagy épp a szomszéd ágyában,
markolva asszonyát,
kap el egy fordulóra
Kasszandra kényszere.

Igazságaimmal arcom bekenve,
bűzlök is, kérem,
ez a rendje! Közben
körbeleng a rózsaillat,
kozmikus gömbvillám
jár hullahoppot,
lila kád kopott zománca pattog,
álmaim serblibe lógó kézként
aposztrofálja.

Ez az ára, hogy
önmagam maradjak.
Ha hagynak!
Balog Gábor
-csataloo-
2008.08.06.

ÓRAÁTÁLLÍTÁS

ÓRAÁTÁLLÍTÁS

Az órákat, vagy nyolcat,
mind átállítottam.
Hozzád igazítottam
kis és nagymutatót.
Mindhez képekből válogattam,
vagy húszezer napot kidobtam,
csak nyolc pillanat,
ezeket hagytam falon.
Se elem, se felhúzott rugó,
nyolc pillanat, kiválogatva,
s karomon maradék egy
óra számlálhatja
hiányaimban mért időm
percegését.

Balog Gábor
-csataloo-
2008.02.26.

FIRKASZÍV

FIRKASZÍV


Vettem papírlapot,
margó rá kétoldalon,
s a köztes tisztaságot
nagy-jól teleírtam.
Nyökögtem gondokról,
magánkudarcokról,
időnként osztható örömről,
szóval mind olyanról,
mi senkit nem érdekel.
Hogy augusztus kés alá rak,
vagy vonuló madárhaddal
repülök délre, nem hír,
forintot nem adnak érte,
rikkancs nem kiáltja szélre
utcasarkon,
és Te is hagyod,
hadd rohadjon tovább
a zúzott bőr alatt a lélek.
Nem mindegy, miről,
hogyan beszélek?
Csukott füledre rárakódott
sértődős vattamassza,
vastag tölgykapu, jól becsapva,
hogy szóljon nagyot.
Szemedre tejfölzöld hályog ült,
a sírósbohócon is derült
a kintről bámuló.
Orrodból elszállt a májusillat,
csak izzadtságszagom
bosszant érzékelőt, és bőröd is
tartja megélt titkait
múltidőnek,
de jó messze,
nem ám érintésközelbe’!
Szájadban eldugva tétlen
lapul a nyelv, nem ízlel,
meg se csócsál.
Messze számtól
próbál valami mondatot összerakni
csalódottságról.

Mondanám, elvagyok,
de tudd: Nem így van.
Percenként hússzor dobbanok
itthagyott firkaszívre,
s te meg se hallod.

Balog Gábor
-csataloo-
2008.08.01.

PAUSZPAPÍRON

PAUSZPAPÍRON


Ember tervez. Persze,
elképzel valami idétlenséget,
mondjuk hogy eljössz,
otthagyod összes, gonddal
kuporgatott kincsed, lomod
és ráülsz a szélre,
seprű láb közé,
aztán huss át folyón…..

Ember tervez. Magadban
fogod a mindenséget,
-tudjuk fogható-
behatárolható képletekkel,
és tengernyi nincsed is
benne foglalt,
enyém-tied-övére osztható,
marad a tévé, rádió,
de kedvenc székedet hozod…..

Ember tervez. Semmid
sem marad, csak boszorkaseprű,
rajta kismagad,
meg seregnyi új gond
transzparensként,
Walpurgis-éjben tested,
meglesettként,
Kakukkhegy felett,
másolva szalagokra.

Isten végez. Túl sok
terhet ad. Látom, maradsz,
jönnöd nincs idő,
vagy kitörnöd most,
s tán sosem lesz erő.
Mérlegelhetném terhedet,
de sok a bennem rekedt
saját ego.
Sehogyse’ jó.

Kályhát sem veszek télire.
Nem lesz,
kit melegítsen.
Megunsz.

Balog Gábor
-csataloo-
2008.07.30.

KÖLCSÖNÖSSÉG

KÖLCSÖNÖSSÉG

Ha gondja van,
megtalál.
Viszonylag erős karok,
meg hozzájáró váll
pihenteti,
engedi lazulni,
ha kell sírni is.

Ha gondom van,
eltűnik.
Mese.


Balog Gábor
-csataloo-
2008.07.30.

ÉRTÉKELÉS

ÉRTÉKELÉS




Kábé annyira fontos a létezésem,
mint Svejknek a légyszar.
Semmiség, mégis meghatározó,
sorsot ráncba rángató,
ketrecajtókat tárogató, furcsa fricska,
későnjött vallomás, ágyrajárás,
meg hablatyolás arról, hogy lenne jó,
meg miért úgy lenne jó.
Meglékelt dinnye, meglékelt hajó
turistaútra hívva cseppet sem szende szüzet,
parti fűzet nyirbáló metszőolló,
nem kért ígéret, betartható,
szóval vagyok minden csak az nem,
mi kellene.


Nem vagyok zene, csak hangok összevisszasága,
és hiába kéne más, megtagadni,
magam érted sem fogom.



Balog Gábor
-csataloo-
2008.07.30

SKÓCIA

SKÓCIA

Skócia? Glens, klánok,
ködök, homályok,
máshol megvalósult álmok,
meg idétlen viccek, szőkenősek,
dinnye-sör,
Burns gyötör, hogy nincs kire
ráadni takaróm
pedig itt van, megmaradt,
rostjaiban őrzi az álmokat
és hajtogatva is formáját
vigyázza az ittvolt’
öleltnek,
akit, mint skót ködök,
burokba rejtett és elvitt
ébredés előtt a kényszer,
hogy megélni kell
és menni innen jó messze,
el, ölelést, szerelmet feledve,
mert kenyér nélkül
a víz kevés a holnapokhoz.

Ma a Felföldön
mond mesét sok gyereknek.
Angolul!
Azok meg nevetnek furcsa,
messzi történetek
báján, az au pair
kiejtés elrontott szabályán,
s szülők a pénzt, mesékért,
mérik skótul.

Tavasz jön, zöld
hangafűben ugrál sok gyerek.
Bong foghoz vert guinea-k hangja,
aranyba váltott fontok csengenek.
Nagy élet! Nyakbalánc’, barbecue,
piknikek…

Távol vagy innen.
Nincs érintése kéznek,
lehelet nem libbent
gyertyalángot, és világot
váltani nem hajt már vita.
Fehér, kísértet-szagod van
Skócia!
Balog Gábor
-csataloo-
2004.03.03.






S

VERÉBÉLETEM

VERÉBÉLETEM


Gondoltam egyet, s a szélre ültem,
koszos, kopott verébként repültem
surranva, megtűrt városlakó,
lószart, zabszemet elhagyó,
vidéki csendből származó
szárnyasállat.

A házak alattam, mind ketrecek,
megtöltve kétlábonélő’ emberekkel,
hozzájuk csapódott, vett,
talált, vagy tenyésztett ebekkel,
nagyritkán véletlen szült gyerekkel
szundikáltak.

Kémények szürke füsttel pipáltak,
tört cserépen megült a pára,
köztéren senyvedő fára sok
hozzám hasonló madár ült morzsára,
lenmagra várva, hogy jön majd a reggel:
egy öregasszony.

Az októberi ég, meg a hajnal,
hogy verébhez hasonlíthasson,
pottyantott cseppekben vizet
jó magasból, nem volt fukar.
Koránkelő haszid széles kalapján
landolt az áldás.

Megpihenni tetőnyeregre ültem,
Óvatos csivitként a csendbe küldtem
Néhány sort régenírt’ fohászból.
Nem vettem észre, hogy tetőnyílásból
les rám a sanda Rém.
A macska.

Mit mondjak? Nem figyeltem,
saját hibáim foglya lettem
így senkit nem hibáztatok,
hogy szőrős húspamacs szájából pislogok
ébredő világra. Várok gerincroppantó
harapásra.

Maradtam volna színtelen,
átváltozásra képtelen
emberalakban ember!!
Nem sikerült.

Balog Gábor
-csataloo-
2008.07.27.
A hirtelenjött képesség kivirágzott,
átláttam téglán, malteron,
át  falon rögzített képen,
láttam,  Soós úr éppen nejét simítja
éppen laposra,
láttam,
zálogház széftermében
aranyláncot cserél papírosra
lecsúszott zenész,
nőt láttam, ahogy a kádat mossa,
 meztelen,
szemem bár verébnyi volt
tudatom emberi maradt.

MÁSODIK LÁTOMÁS

MÁSODIK LÁTOMÁS

Látlak ünnepnapjaim magányán,
családi körben,  látlak árván,
sosem látott tengerek vizében,
felhőben, égen, sugárban,
látlak bimbózó és elnyílott virágban,
látlak templomok oltárablakában,
máriaüveg mozaikában, egy egészként,
csupa különbözőből összerakva,
szembehunyorgó fényeddel takarva,
valós magad.

Látlak elgondolkozón,
könyv fölé hajolva és látlak
- már mindent kitanulva –
játszani szememben  délibábot.
Látom, hogy óriás és törpe vagy,
látom levetkezett magad tükör előtt,
egyszerre kettő belőled,
látom, a gyöngyként növekvő cseppet,
verejtéked születését,  szeretve engem,
két melled között.


Balog Gábor
-csataloo-
2008.07.26.

ELSŐ LÁTOMÁS

ELSŐ LÁTOMÁS

A testtől fél centire csillogó burok,
megfoghatatlan.
Pazar csillogás,
szellemek fénye.
Kiapadhatatlan
forrása napjaidnak,
láttatás, mese,
álom ébren eladva,
titkok,
sugárzó fonalakba fonva,
s a szálak jól összefogva,
vastag, vakító maghéjként öveznek..
Glória, nem csak a fej körül.
Látlak álmaimban,
látlak dolgos mindennapjaimban,
Látlak ismerten, ismeretlen,
látlak arany szoborban,
világ fölé emelten,
látlak falként: nekikoppan a lelkem,
és kristályüvegben is,
bezárva, mint a szellem,
akinek módja és kedve sincs,
hogy üzenjen, él, van
és látható.
De csak bennem.

Balog Gábor
-csataloo-
2007.03.28.

CSAK ÁLOM

CSAK ÁLOM

Havat álmodtam,
puhán, fehéren,
kenyeret, pirosat,
melegen, kézben,
kék kökényt út mellett,
fagyban dermedőben,
barna bagolytollat
fészek közelében,
árvalányhajat
szaladni mezőben,
muskátlit, pislogni
szakadó esőben.

Zsófikát billegni
egy tánciskolában,
Gabit felszolgálni
flancos kávéházban,
Bözsém eltűnődni
kihűlő szobámban,
Margittal repültem,
mintha volna szárnyam,
koszorúkat láttam,
csupa lenvirággal,
gyerekről beszéltünk
régvolt Marinámmal,
sétáltunk Mecsekben
porladó apámmal.

Furcsa mix. Vigyáztam.
Kerültem az ébredést,
de jött.
Szürkén, nap nélkül,
felhőbefonottan,
sok elvárt rutinnal,
megszokottan.
Most itt van.

Nagy kő a mellemen.

Balog Gábor
-csataloo-
2007.11.17.

HÉ, MUNKAADÓK!

HÉ! MUNKAADÓK!

Apám munkát adott anyámnak,
hogy tartsa seggit,
amíg megcsinálnak,
aztán, jutott munkából
szülésznek, sebésznek,
míg először okádtam
magamból első oá-t.
Munkát kapott óvónő,
dadus apámtól,
mert fizette ámokfutásom,
polcborogatást,
minden rombolásom,
és munkát adott magának is,
mert elvert
minden csínytevés után
erdőben vágott
somfabottal.
Munkát adott
megannyi tanárnak,
tanultam, angolt és kémiát,
eljártam zongorázni
valami banyához
és utáltam a taníttatást.
A tánctanárnak, volt a legjobb,
csak pénzt kapott,
(apám letiltott
némi rossz jegyek mián)
tán irigyelte,
hogy tizenhatéves csöcs jut
markomba, forduláskor.

Fordult idő.
Munkát tőlem kapott nő,
nem egy, hogy tartsa seggét,
szülész, hogy világra segítsék
első és második fiam.
A tanárt már én fizettem,
színes könyveket vettem
és besegítettem az okulásba.
Tánctanár
nálam sem volt nyerő,
a világ változott,
s bennem erő semmi,
hogy nemkívánt sablonokra
kényszerítsek pénzemért
apró lábakat.

A helyzet most
csöppnyit változott
keresnék munkát,
de nem kapok,
s istenemre én
„más” nem vagyok,
de tartanám seggem,
hogy itt van, és vállalok
mindent, tudást,
készséget nem igénylőt,
mert kell kenyérre
a munka bére,
és maradék időm
tölteném értelmesen.

Ábel! Ki a fasz figyel rád
ekkora rengetegben?

Balog Gábor
-csataloo-
2007.08.23.

LAMA SABAKTANI

LAMA SABAKTANI

Tétován topog a két törpe láb,
az arcon a tanácstalanság vegyül
félelemmel, és kutatva pillog fel,
felnőttvilágba az elveszett gyermek

A helyzet, hogy elveszett,
váratlan-ismeretlen,
mindig közelben tudott arc,
hiánya oly röpke
pillanat alatt váltott semmibe,
áramló, körbeburkoló
folyam oly rémisztő,
idegen, hideg,
hogy könnye csordul.

Nem érti, hogy engedhette kéz
be nem járt utakra és ott,
ha már oda jutott,
miért nincs látközelben anyja,
hogy mint kotlóshoz
kóborló csibe,
futhasson cikázó
karvalyárny kavalkád elől
szárnyak tollas
búvóhelyére.

Apró ember, oly jól látható
ő, és kínja is,
és nincs a sok között
egy igaz sem, ki segít,
mert megállhat,
gügyöghet hozzá bárki,
csak egy kell,
egy, ki nincs közel!
Ölelni akárkit nem lehet!
Biztonság, hit, jövő,
tán percekre tűnt, de eltűnt,
s ez megbocsáthatatlan.
Mi tudjuk, hogy megkerül,
de ő még tudatlan.
A kereszt hiányzik csak,
hogy megfeszüljön.

Vagy tán csak annyi,
hogy vállára galamb repüljön,
burukkolón, fejét sűrűn hajlogatva,
tömegből csőrével  válogatva,
ocsúból kiválassza azt az egyetlen,
számára elveszett szemet.
Balog Gábor
-csataloo-
2006.06.29.

MA JÖN

MA JÖN!

A hús, kockára vágva,
besózva, borsozva,
megöntve olajjal,
fűszerezve zsenge
kaporral,
már pácolódik.
Törött fokhagyma
sütés előtti
illatát adja,
ígéri, jó lesz.
Görögsalátát is
készítettem,
mert jön a párom,
ezen az esten,
mi ketten
még csak tervezett
családi körben
sütünk, eszünk.
Inni is fogunk!

Minden napunk
ma még
egy napig tart,
utána újrakezdés,
új találkozásig
vegyesen kesergés,
hetekre leltár,
mert lopunk.
Lopunk nekünk
kijáró órát,
és öltözködéskor,
hol bugyogóját,
hol fülbevalóját hagyja
tudatosan,
hogy visszavárjam.

Váram lehet kopott,
mállhat malter falon,
de dombon áll,
én építettem!
Akarom, hogy ne csak
egyszeri holnapom
szépítse lány,
kit annyi harc után
megtaláltam.
Az ódon bálterem,
fejem,
táncával kitöltött,
benne füstködök
nem tanyáznak.
Vágyak otthona
minden szeglete.
Bejön, beköltözik,
öltözik helyzethez illőn,
pazar bőrruhába,
s én ölelem.Semmi rébusz,
meg fejtörő.
Szeretem.

Balog Gábor
-csataloo-
2008.06.14.

FAÜLTETÉS

FAÜLTETÉS

Kezemben ásó,
előttem gödör,
Lazán kötött földben
homokká száradó por
állagát javítja majd
zsáknyi trágya,
keverve lösszel.
Talán nem hiába gürcölök.
Mellettem gyepen,
félszeg ijedten,
suhángnyi mandula,
már nem magonc,
tépett gyökérrel
új udvaronca lesz
kertem asszonyának.
Vízbe teszem,
agyaggal keverem
új háza méteres falát,
és elültetem.
Nahát, de helyremód áll itt,
madárlesen, diótól távol,
s a szomszéd, oltott mandulától
se messze.
Bevallom, érdekel,
kihajt-e újra, hévvel,
ha jön majd új tavasz.

Alattam szép a test.
Festett donnák összes íve
mind meztelen
kap értelmet kezemben,
s a bennem áradó lüktetés
csak döng, tolul odalenn.
A csípő is kereng,
s a fel-le szálló légörvényeken,
papírsárkányként ing, kereng
a szerelem.
Faültetés ez is.
Javából az.
Balog Gábor
-csataloo-
2008.07.23.

AZ ELSŐ VERS

AZ ELSŐ VERS


Nyolcévesen verset írt.
Barátja kérte.

A barátság kötelez,
az ám!
Így, hát fogott tollat,
papírt, és kipréselt
lazán valami
rímeket magából,
első padsorban ült
fruskának,
csokorba szedett sok virágról,
meghogy’, ha megnő –elveszi.

Társa lopva dugta
lány asztalára,
névtelen levél, s jutalma,
hogy viszontszerelmet ígér
majd a címzett,
ugyancsak elmaradt.
Csak lebukás volt.
„Ki írta ezt?”
Nagy volt a hallgatás.

Kiútja semmi,
ergo vállalta tettét,
kapott jó adag
rácsodálkozást
– másra számított -
és furcsa távoli nézést
a magyartanártól.

Már ötven éve,
és bizony
ma is megérdemelne
némi pofonokat
szerelmes verseiért.

Balog Gábor
-csataloo-
2007.06.19.

HAL

HAL


Összes kivetetett
hálódban megfogottan
vergődök ma is,
na ja, csak préda voltam,
s maradok.
Hamis értékelés
nem egyezne egómmal.
Tudok mindent,
a Nagyúr barátom,
bólint kuszán előadott
érveléseim sorára.
Hibára, tévedésre
rá nem mutat.

Figyelj Oroszlán!

Halnak születtem,
hozzám háló kijár,
és miért tagadnám
partra vetetten,
hogy ott lenn, homályban,
bár saját közegben,
mindigis’ hálódra,
a partra vágytam.
Balog Gábor
-csataloo-
2007.08.03.

MIRŐL MESÉLJEK?

MIRŐL MESÉLJEK?


Most miről meséljek?
Törött tükörről,
amit imádok, mert
csak egyik felében ül ott
az átok,
a másik meg giccset mutat,
elandalít, csokor
gyorsan szirmahulló
pipacsvirágot nyom kezembe?

Meséljek nektek teliholdról?
Sárga sajt,
régi Demjén dalokból
kit érdekel?
Ugassam,
mint kinthagyott’ kutya?
A sok vaúúúúúúú
holdra nyúló,
elérhetetlenért ácsingózó
monoton,
szomszédbosszantó ritmusa,
s a hang, a hozzátartozó,
csak kritika rovatban
lelne keletre!

Meséljek arról,
hogy az elme,
(ha bennem is létezik),
most fáradt, alszik kicsit,
csak betűt pötyög papírra, netre,
és tudja jól,
visszhangja nincs,
szónak,  léleknek,
ma már megalkuvónak,
mert elszállt nyár,
Péter-Pál elitta Szent-Vince borát,
és Szent-Mihály lovát várja
fogatba társnak
a csataloo?

Minek?
Ugyan, minek meséljek?

Balog Gábor
-csataloo-
2008.07.18.

TALÁLT TÁRGYAK

TALÁLT TÁRGYAK


Csak berongyolt az életembe.
Csöppnyi test,
kosárnyi eszme,
és persze ruha levetve,
meg „kívánlak” szöveg.Mondom magamnak:
Öreg, figyelj,
kincset találtál,
tömött buksza,
német márkával teli,
ebből majd fussa’
tivorny-táncra,
és hét napig lesz reggeli
minden hotelszobában
ingyen!

Csak egy a gond, neveltetés!
Talált tárgyaknak
keresd helyét
az elveszett tárgyak
piktogramnál!
Nyál, meg kapaszkodás is
mind hiába,
a kába fej sem felejti
gyerekkor hittanos oktatásba
vésett parancsát,
mindegy, mit is találtál,
láncot, gyűrűt, vagy barna masszát,
ha embertől származik,
gazdáját keresd és visszaadd!
Utána? Várhatsz jutalmat.
Fogadd el, ha adnak,
s ha nem,
lélekben megnyugodtan
küldj Fortunának
vigyor-vicsort!

Balog Gábor
-csataloo-
2008.07.18.

SIPIRC

SIPIRC


Úgy szeretnék megdögölni,
szimplán, csak semmi fanfár!
Elmenni egyetlen perc alatt,
és higgyétek,
mint én hiszem,
ami maradt,
semmit nem vinnék magammal,
úgysem tisztázott hova!
Vihetnék batyut,
és az sem tiszta,
miből, mennyi lenne megengedett,
hány kiló,
mennyi arany,
mennyi családi kép,
milyen templomban milyen misék
dalai maradhatnak fülemben,
és hogyha mégis viszem,
és semmi kápó el nem veszi,
hol, kinek énekelhetem?
Lehet, lenn,
lehet, fenn.
Föld alól,
vagy odafentről
szólhat majd halhatóan,
jobban
az énekem?



Balog Gábor
-csataloo-
2008.07.17.

KÖLTŐCSKÉKNEK

KÖLTŐCSKÉKNEK


Éteri kéne, mi?
Pipacsmező. Meg valami
suttogás szerelemről,
nyafogás: Nincs tele a bendőm!
Nem nyertem lottóötöst!
A gázt, a gőzt,
mi gyomrodban dübörgött
leereszteni,
rímekben nagyot szellenteni,
oszt irány a sajtó!
Tán megveszi, mert olcsó árura
mindig van vevő!

Kedves, versben elmélkedő!
Oly jó, hogy érzel,
tudod, ki vagy!
Felkelsz és táncot rop
körötted a nap!
Tudjuk, minden új virág
neked, meg kedvesednek
bont szirmot,
vesz színes ruhát,
s ha épp elhagyott férfi, nő,
bánatát csakis terád
ontja esőnek könnye
összes.
Fontold meg!
Anna sem attól lett örök,
hogy hozzáimádkozó
nyökörgött!
Hallgass reám!
Nem megy?
Nézd a köldököd
és próbálj csatolni hozzá
pár mondatot!
Ha hagyod, hogy
tanítson szállni képzelet,
az idő megőrzi majd
a versedet!
Igét,
magasztos-földhözragadt,
jelzőktől fosztott
szép panaszt.


Írd újra!
Sokszor!



Balog Gábor
-csataloo-
2008.04.16.

HADÜZENET

HADÜZENET

Pavlovi reflexeim
jól kifiguráznak és
csorog a nyálam, beittam.
Lesem lenge ruhában
tovalibbenő árnyak,
nők, lányok
karcsú lábait kitipegni
kopogósan a sorsom.
Micsoda sztepp, ritmus,
dinamit dobban
minden koppanásban
és rongybacsavartan’
bújik ijedten
hozzám a lélek.
Ropja a ma, a tegnap.
Kusza forgás szédít,
szálfát próbál a szél,
hullám hajót,
és gyermeknek
altató helyett
thrillert mesél
a bérelt dajka.
A jó kurva anyja!
Hogy hagyhatta
egyedül ennyiszer!

Lesem pohár alján
a szeszt, szemben
Ray bácsi, körmöl
telefonszámokat
kopott noteszbe,
és egyenként kipipálja
kit megvett,
percre órára, kilóra,
huncut mosollyal
nyálazza májfoltos
kézfejét.
A társaságban
ékszerként tündököl
kiszemelt új áldozata.
Szemben a Dagadt helyesel,
ömlik a közhely
és ráng a rongy
a levegőben, a por,
felhőben ködösíti
az öntudatom.
Hagyom, hogy ez legyen
innen a mérce?
Miért ne?

Holnap tiszta leszek.
Kába tán,
és kieshet itt-ott
egy-egy poén
a sok röhögésből,
de bélyeget
nem üt rajtam a botlás.
Minden ragyás jósnő
jövendölését
osztom kellő
koefficienssel
és gyököket vonok
hatványozottan
sikersztorikból.
Markomba kristályként
kiül az esszencia,
és ott, akkor,
tükrömből kiemellek.
Formáid meghagyom,
lehet,
legyen mind tiéd,
de kemény
kézzel kiszorítom
a lélek sötét oldalát
belőled.

Harc lesz Babám!
Harc bizony!
Balog Gábor
-csataloo-
2006.09.05.

BOLHAPIAC-KELETI

BOLHAPIAC-KELETI

(KÉP)Fekvő ember kövön.
Se kereszt a hátán,
se italról árulkodó jelek,
a batyut, mit púpként cipelt,
saját sikerrel tömötten,
ellopták pedigrés nepperek,
és elmehetsz mellette bátran.
Pénzt nem kér, s ha felsegítenéd,
-lehet –elzavarna.
Fejberúgták szép ígéretek,
változó kor, esszék a hitről,
no meg varázsszó: „lojalitás”!
Tanulta volna jobban! Az árulás,
kifizetődőbb! Helyette most,
más feküdne, begyűjtve
aszfaltból, a „fény” korából
raktárra tett színes tanmesék
járdába gyűrt összes melegét.
(MÁSODIK KÉP)
Állok épphogynem’
tinédzser Pilátus előtt,
mögöttem ketten is várnak sorukra,
hogy döntsenek leélt éveinkről.
Mosolygok! A háttérben,
-szája szintén mosolyra húzva –
Barrabás utódja vár zöld utat.

Balog Gábor
-csataloo-
2007.12.12.

FONÓNŐK

FONÓNŐK

Kissé előrehajlik, ujja jár serényen.
Sok apró rostot egymáshoz illeszt, összefon.
Egyre több lesz a mérhető fonal.
Arcán csendes, mosoly,
haja, mint dióolaj,
rajta csendben siklik a hold ezüstje
éjben és nappal is.
Dolgozik, nem tudni, kedvvel,
vagy kedv nélkül teszi,
puha lánykezével egymáshoz
rendezi,
simítja már megfont,
törött szálvégekhez igazítja az újat,
mit vakon markolt
nagy háncskosárból.

Két nővér lesi árgus szemekkel,
a termék,  kis életem
sodrott fonala készen,
benne minden
előre meghatározottan, kivel,
kikkel találkozom,
és ha úton magamra maradtam,
ki lesz,
ki pótolhat űrt, beállhat mellém,
a fonál szövetéhez rostnak.
Lesik és teszik dolgukat ők is,
az egyik mér, a másik vág.
Sic volvere Parcas.

Szálba sodorva, egymáshoz fonva
kezükben mindenem,
felmenőim létének egy-egy darabja,
simításuk arcomon,
csokornyi baráti hátbavágás,
nem egy tőlük kapott pofon,
mi arra nevelt, hogy helyem
párkafonálban
biztos, jól megalkotott legyen,
legyek erős, ne törjek, hajoljak,
köthessenek rám csomót,
vagy szőjenek belőlem meleg takarót,
hogy édesítsem
álmodni vágyó,
halandó nők pihenését.

A fonálban mellém tapad
minden új is, mi belőlem fakad,
szó szálló, kép fakuló,
élet, mag, jó földbe rakottan,
kedvvel és hittel megalkotottan,
ezernyi, apró sorsvonal.

Jó, hogy itt vagyok,
itt, mellettetek,
érezni hozzám tartozó,
énbennem rokon testetek,
figyelni csendes mosollyal az ollót
Atroposz kezében.

Balog Gábor
-csataloo-
2005.01.11.

AUGUSZTUS ÚJRA

AUGUSZTUS ÚJRA

Gomolyog újra
a vízről a köd,
hajnali óra a Dunán.
Jön újra az ünnep
nyarat lezárni.
Rókaként sompolyog
benne az ősz.
Tejköd, se partot,
hajót, se fodrot
a vízen nem látni
egyet se nem,
csak tudat és tapasztalat
tükröz valamit abból,
ami a tej mögött van:
Minden ott, a helyén.Életek úsznak el
fel és le,
és a fövenyen
a másik oldalon
a régelment kedves ül,
lábát felhúzva magzatpózba
és lát, bármit is teszek.

Igyekszem úgy élni,
szégyenkeznie ne kelljen,
a szándék erős, a kivitelezés,
hol így, hol úgy puffan,
lutri, kiszámíthatatlan.
Tudom, ott van,
ködben, ha nincs,
bújik csalitban,
bokrok közé.
Csak én ismerem
rejtekhelyét.

Mondják, visszatartom,
menne már rég pihenni,
s ha így van is, kinek joga
követ vetni rám?

Balog Gábor
-csataloo-
2007.08.10.

FŰZÉR

FŰZÉR
Kárpáti Ágotának

Pont veled állnák le hadakozni,
veled, ki oly rég elveszett,
hogy megtalálni sem tudtalak,
pedig most is itt vagy kézközelben,
és hol máshol lehetnél,
ha itt a helyed?
Miben lennél más,
mint az elveszett,
hisz te vagy a te,
és csak pár kiló,
meg év a különbség,
ha egyáltalán, annak mondható.

Nem természetes,
hogy megszakadt láncfűzés
ma folytatódik, ha ott a tálcán,
mind a gyöngy, s a fonál is
hívogatón pödri a kunkort?
Ott minden szavad,
a kínnal kiizzadott,
nekem félretett,
és kontrájuk, a sok neked adott,
ma is közös gondolat
jókora része.

Miért vitáznék, miért hiszed,
hogy elképzelhető,
hogy félreértselek?
Ennyi év után,
külön megélve, ki próbál
illesztgetni tudást, értékítéletet?
Nem elég, hogy újra
egymással beszélnünk?

Tudod, végignevetem minden napom,
hogy este jusson egy sarok,
ahol befelé fordulok.
Szeretem a befeléfordulást.
És folytatom a láncot.Balog Gábor
-csataloo-
2007.03.09.

BESZÉLGETÉS A HALLGATÁSSAL

BESZÉLGETÉS A HALLGATÁSSAL


Ma este ölembe ült
a hallgatásod,
hogy meghallgassa
csendjeim.
Perverz öröm neki,
nekem meg kín,
hogy hallgatok,
vigyázok,
óvatos vagyok,
hiába fogja két kezébe
visszakamaszult
arcomat,
ráülök titkaimra.
Én is
csak csend vagyok.
Ránc se rebben,
se szemben,
sem száj szegletében,
mutatom, elfogadom
minden vizsgafeltételét,
de döntés itt benn,
fejemben: Így,
én, be nem számolok!
Kezedbe tettem
a holnapot!
Na jó! Szegényet!
Mondhatod, többet
remélhetsz első koldus
vigyorral megtett
ajánlatából, sőt,
nekem már távol
a holnapod,
meg sem érem!
A „má”-t, meg nem adod,
mert köt vagyon, pénz,
adósság,
bizonytalanság….
Mondhatnám: vakság!
Nem az!
Csak percekre rádszállt
szürkehályog,
felgyűlt szenvedés salakja,
mint tályog felnyílna,
ürülne.
Akarnád,
gyógyulna semmi
perc alatt.
Onnan meg?
Új szabadság,
ki tudja meddig…..

Erről szólt hangtalan
beszélgetés a testet öltött
csenddel.
Ő ölelt, bántott,
mégis visszaöleltem,
mert alapban
belőled fakadt.

Mondtam ma is,
hogy szeretlek?
Vagy most, szerinted,
elmaradt?

Balog Gábor
-csataloo-
2008.06.03.

MELLEK

MELLEK


Két kis halom,
két, testen nevelt emlék,
„nekemvolt”,
régi kék hegyekről,
és minden álmom netovábbja,
ott cikázik ring,
csábít akarva-akaratlan,
és mint vadászt
éjjeli nesz az erdőn,
aludni nem hagy a tudat,
hogy itt van előttem,
egyik sem volt, s nem is lesz
markomban ajándék,
a test mögöttük,
nem lesz sosem takaróm.

Alabástromcsúcs,
alma, fehéraranyból öntött,
mítoszformáló két óriási gyöngy,
apró barna heggyel díszítve,
a bőr selymével ékesítve
bújik, vagy villan elő,
amint gazdája, Éva,
Zsuzsanna, Szulamit,
vagy az örök Heléna
szép leánya tesz-vesz köröttem,
tudva is, nem is,
hogy szemem rajta kap szemet,
parazsam tőle az ihletet,
puszta léte ad röpke percre
vissza vagy három évtizedet.

Megigéz, leköt, lenyűgöz.
Elmondjam talán? Minek? Dőreség!
Elriasztanám.
Így, ha hallgatok,
bátrabban mozog,
és sütkérezik az elhallgatott,
benntrekedt vallomások
hevében.


Táncolj leány,
táncolj, mert tavasz van,
és tiéd, mind, az összes.

Balog Gábor
GJ. 2008.04.17.

KÉRDÉSEK KETTINGER LAJOSNAK, AKI, PERSZE NŐ

KÉRDÉSEK KETTINGER LAJOSNAK,
AKI A SZERELMEM ( ÉS PERSZE NŐ)

Ha ledobom szívem
felhő csücskiről,
kiről
szól majd újsághír,
miről
írnak bulvárlapok
és holnapok hajnalába,
mondd,
miként toppanok?
Hírként?
Ledobott,
elkapásra váró
szívként,
vagy puffanó
darabnyi húsként,
mit első arrajáró,
tévedt kutya fal fel
épülésre?
Ha ledobom szívem,
mondd mit várhatok?
Varázslatot,
hogy ernyőt raksz alá?
Netán utálatot?
Itt egy szív,
nézd,
repül,
felhő szélén
már nem ül,
elindult kipróbálni
a gravitációt?
Semmi jót
nem ígérhetek,
sem jó-
sem rosszkedvedet
nem fogom kezembe,
megyek így,
magamra meredve,
kézben tükörrel,
hogy féljem,
s ne lássam az utat
lábam alatt.
Falatnyi boldogság voltál,
s mitagadás,
felfaltalak.
Csodálkozom?
Így lehettél salak,
sara megrajzolt
álmainak.
Mi furcsa! Illatos!
Sokáig vártalak,
hogy elűzd rosszkedvem
és kitartsd kezed,
szívem felhő csücskiről,
ledobjam neked,
most nézheted!

Repül.
Ha más nem is,
egy „emotikon”.
hogy :heart:
kijárna Neked.

Balog Gábor
-csataloo-
2008.07.07.

KETTINGER LAJOS

KETTINGER LAJOS

Hogy miért pont
Kettinger Lajost szeretem?
Nehéz magyarázni.
Az értelem, az ész,
ha van olyan még,
mind mondja,
féltenem kellene egóm,
maradék kis valóm
menteni át partokról patakra,
soha,
semmit nem takarva,
még azt sem,
hogy szeretem Lajost!Közben vigyázni!
Miért pont ő?
Nem
lett volna nő helyette?
Kérve, kívánva, epekedve?Dehogynem!
Itt a fejtörő!
Merthogy Lajos se férfi!
De Nő, javából,
és összebújás olimpiából
már résztvett haton-hatvanon,
hideg havon hagyta
olvadni minden ellenfelét!
Lééééééééééét,
azt nem kapott, amatőr fájdalom,
pedig Lajosom profi!
Érzésből penge
és oly mindegy, ki kívánja
ágybavinni, csak hangulat
és önépítő tudat,
mi benn dönt.
A vízözönt is visszacsinálná,
hagynák!
Megoldaná!
Kényszerű párosítást,
majmot a kossal
és virítást utána!

Mi fájdalom,
Lajosom , jó Kettingerem,
megijedt,
félt, más bőrbe bújtan,
és lecsüngő, billegő adottság nélkül,
konyultan elkullogott.
Később? Hazajött.
Legott vizet kért viszkire,
levette álruháját,
nem lévő háját szapulta,
és útraindította
a képzeletem!Ez az Lajos!
Ne sajnáld!
Ezt szeretem!

Balog Gábor
-csataloo-
2008.07.07.